Bette Davis nevezhette el Oscarnak a filmakadémia díját

2014. október 6. 17:15 MTI

Ruth Elisabeth Davis 1908. április 5-én született a Massachusetts államban lévő Lowellben. Tízéves volt, amikor szülei elváltak, ezután kollégiumban nevelkedett. A kislányt megragadta a a tánc és a színház világa, színi tanulmányokba kezdett s 1929-ben már a Broadwayn szerepelt. Hamarosan Hollywoodban is felfigyeltek rá, huszonkét évesen kapta első szerződését a Universal stúdiótól. Néhány visszhang nélküli filmje után elbocsátották, már New Yorkban volt, amikor a rivális Warner Brothers is próbafelvételre hívta. A stúdió munkatársa a pályaudvaron várta, de dolgavégezetlenül tért vissza főnökeihez: mint mondta, senki nem volt az utasok között, aki leendő filmcsillagra hasonlított volna. Davisnek később is inkább a tehetségét, mint a szépségét méltatták: a legenda szerint amikor Samuel Goldwyn producer először meglátta egy válogatáson, szörnyű nőszemélynek nevezte.

A Warner végül bizalmat szavazott neki, s Davis rövid idő alatt a legnagyobb filmsztárok sorába küzdötte fel magát. Első igazán sikeres filmjét 1931-ben forgatta, 1934-ben a Somerset Maugham nyomán készült Örök szolgaság című drámában nyújtott alakításáért Oscar-díjra jelölték (igaz, nevét csak utólag, a szakma nyomására írták fel a szavazólapra - ezt a lehetőséget egy évvel később szüntették meg). 1935-ben aztán - elsőként a Warner stúdió sztárjai közül - haza is vihette a filmvilág legrangosabb kitüntetését a Dangerous című filmért. Három évvel később is ő lett a legjobb női főszereplő (Jezebel), ezt a szobrocskát 2001-ben egy árverésen a rendező Steven Spielberg vette meg és juttatta vissza a filmakadémiának. A szobor a filmtörténetbe is bevonult: az elterjedt legenda szerint a filmakadémia díját azután kezdték Oscarnak nevezni, hogy Bette Davis alaposabban is szemügyre vette a figurát és közölte: annak hátsó része első férjére, Harmon Oscar Nelsonra emlékezteti.

Bette Davis (akinek híresen nagy kék szemeiről 1981-ben Kim Carnes világslágert írt és énekelt) a harmincas években az új típusú hősnőt személyesítette meg. Kemény, bátor és független asszonyokat alakított, akik nem szépségükkel hódítottak, úgy cigarettáztak, mint a férfiak és mindig elérték céljukat. A korabeli sajtóban a Greta Garbo utáni legnagyobb tragikának nevezett Davis a való életben is a sarkára tudott állni, ha meggyőződése úgy kívánta, a filmstúdiók főnökeivel is összecsapott. A legnagyobb férfi sztárok oldalán a legnagyobb rendezők foglalkoztatták, kudarcot csak egyszer volt kénytelen elkönyvelni: bár nagyon szerette volna, nem kapta meg az Elfújta a szél című filmben Scarlett szerepét.

Karrierje egyenesen ívelt felfelé: 1942-ben már  a legjobban fizetett színésznőnek számított, 1943-ban az Őrség a Rajnán című filmdrámában Paul Lukas (Lukács Pál), az egyetlen magyar születésű Oscar-díjas színész partnere volt. A kamera mögül egy alkalommal Kertész Mihály, azaz Michael Curtiz is instruálta, de úgy összevesztek, hogy többet nem is dolgoztak együtt. Davist 1950-ben a 14 Oscar-jelölést begyűjtő, ezzel a Titaniccal holtversenyben rekorder Mindent Éváról című filmben őt is nominálták, de a díjat végül Judy Holliday kapta.

Davis hiteles volt melodrámában, klasszikus film-noirban, történelmi személyiségként és hétköznapi nőként is. Szinte élete végéig dolgozott, túl a hetvenen forgatta a Halál a Níluson című Agatha Christie-krimit, utolsó mozifilmjében, a Bálnák augusztusban című drámában egy idős, vak asszony bőrébe bújt.

Bette Davis négyszer volt férjnél, lánya mellé még két gyermeket fogadott örökbe. Csaknem száz filmben szerepelt, tíz alkalommal s mindig főszerepben jelölték Oscar-díjra, utoljára 1962-ben a Mi történt Baby Jane-nel? című alkotásban, amelyben együtt játszott nagy riválisával, Joan Crawforddal (a két sztár vetélkedése dokumentumfilmet és színpadi darabot is megihletett). A színésznők között a jelölések számát tekintve csak Meryl Streep és Katherine Hepburn előzi meg, érdekesség, hogy a Davisről elnevezett életmű-díjat első alkalommal Meryl Streep nyerte el. Bette Davis volt az első nő, akit az amerikai filmakadémia elnökévé választottak, s első nőként tüntették ki 1977-ben életművéért az Amerikai Filmintézet (AFI) díjával. Bette Davis a Párizs melletti Neuilly kórházában halt meg 1989. október 6-án, rákbetegség következtében. Születésének századik évfordulóján az amerikai posta bélyeggel tisztelgett emléke előtt.