Csontvázak bizonyítják az ókori földrengést

2014. október 2. 21:19

Az egyik legnagyobb pusztítást Hipposz városa szenvedte el a 363-as természeti katasztrófa következtében, de mégsem ez, hanem egy másik, 749. január 18-án bekövetkező földrengés döntötte romba a települést, amely ezután teljesen elnéptelenedett. Hipposzt az első földrengés után ugyanis újraépítették, romjait elhordták vagy betemették, így a régészek eddig többnyire csak a 749-es katasztrófa nyomait találták meg.

Izrael északi részén, a Galileai-tenger partján elterülő Hipposzt (héber nevén Sussita), a hellenisztikus korszakban, az i.e. 2. században alapították. A Római Birodalomban a keleti határvidéken, a mai Jordánia, Szíria és Izrael területén létrejött Dekapoliszt alkotó tíz város egyike, a görög és római kultúra központja volt. Hipposz idővel városállammá alakult, s pénzverési joggal rendelkezett. A hatalmas piacairól és oszlopsorokkal szegélyezett utcáiról híres, virágzó település már szinte teljesen keresztény volt, amikor az első nagy katasztrófa lesújtott rá.

A Michael Eisenberg vezette régészek a hipposzi főtemplom északi oldalán leomlott tető alatt több csontvázat találtak. A római kori építkezések tetőpontján, az i.sz. 1. században épült bazilika a legnagyobb épület volt a városban, s piacként, illetve bírósági ülésteremként szolgált. Az emberi maradványok között előkerült egy női csontváz is, nála egy galamb formájú aranymedált találtak.

A romok között fellelt érmék vizsgálatából egyértelműen kiderült, hogy a csontvázak a 363-as földrengéshez köthetők. "A legkorábbi érme 362-ből való, jó másfél méterrel a főtemplom romjai felett pedig kora bizánci termeket azonosítottunk. Az itt talált érmék 383-ból származnak, ami azt jelenti, hogy a város nagy része teljesen elpusztult, s húsz éven át nem folyt építkezés a településen" - mondta el Eisenberg.