Kell-e üldözni ma a náci háborús bűnösöket?

2014. október 31. 20:20

A hannoveri ügyészség szerint Oskar Groening az auschwitzi haláltábor vasútállomásának peronján teljesített szolgálatot, ahol szétválogatták a lágerbe deportált embereket. Az egyikbe a kényszermunkára alkalmatlannak ítélt emberek kerültek, akiket a rámpáról egyenesen gázkamrákba küldtek. A vádlott az ő holmijukkal foglalkozott, és a vádhatóság szerint tudta, hogy a tárgyak tulajdonosait a halálba küldik. A csomagokat eltakarította a rámpáról, hogy a következő szerelvényen érkező foglyok ne sejthessék, mi következik.

A ma 93 éves, Hannoverben élő férfi azon több mint harminc egykori auschwitzi őr egyike, aki ellen a nemzetiszocialista diktatúra idején elkövetett bűncselekmények feltárásával megbízott nyomozó hatóság (ZSt) javasolt előzetes vizsgálatot a John Demjanjuk ügyében hozott ítélet nyomán.

A precedens jellegű ítélet a 27 900 zsidó fogoly meggyilkolásával vádolt, két éve elhunyt John Demjanjuk perében született meg. A Demjanjuk-ügyben 2011-ben hozott ítélet megváltoztatta a nácik által elkövetett háborús bűncselekmények addigi jogi megítélését: míg korábban a tettesek felelősségre vonásához bizonyítani kellett a részvételt legalább egy gyilkosságban, az egykori sobibori haláltábor őre ellen úgy emeltek vádat, hogy egyetlen gyilkosságot sem lehetett rábizonyítani.

Az idő nem számít

Thomas Walter húsz, az auschwitzi haláltáborban elhunyt áldozat családját képviseli. Mint fogalmazott: "ez az áldozatok utolsó esélye arra, hogy igazságot szolgáltassanak egy olyan SS-tiszt pere által, aki részt vett szeretteik meggyilkolásában". Ingo Müller jogászprofesszor a The Guardian napilapnak nyilatkozva kifejtette, hogy a bűncselekmény definícióját ki kellene terjeszteni a holokauszt vonatkozásában. A német törvények szerint ugyanis ma a holokausztban való részvétel nem számít, állítja a professzor, aki ezt "történelmi véteknek" nevezte, mondván, a szűkre szabott jogi alap miatt nem sikerült korábban az SS-tiszteket elítélni.

"Nem hagyhatjuk annyiban, ha egy német bíróság kijelenti: a részvétel önmagában nem bűn. Ha még két-három embert elítélnének - nem kell, hogy börtönbe vonuljanak, elég, ha az idősek otthonában maradnak -, akkor annak szimbolikus hatása lenne" - fogalmazott.

Groening ügye és a ZSt fellépése régi vitát nyitott meg a náci bűnösök kései felelősségre vonásáról. "A vádlottak előrehaladott kora és gyakran rossz egészségi állapota egyesekben szimpátiát ébreszt Németország-szerte, továbbá felveti a kérdést: igazságos-e azok után üldözni őket, hogy annyi éven át békében élhettek?" - írja a The New York Times hasábjain Melissa Eddy. Az általános közhangulatot úgy lehet összefoglalni, hogy "a náci háborús bűnöket jobb később kivizsgálni, mint soha", teszi hozzá.

A náci bűnösök felelősségre vonásában talán senki sem képvisel annyira markáns álláspontot, mint a híres-hírhedt "nácivadász", a média kereszttüzébe gyakran kerülő Efraim Zuroff. A CNN-nek írt 2012-es véleménycikkében a Simon Wiesenthal Központ jeruzsálemi irodájának vezetője amellett érvelt, hogy az eltelt idő nem csökkeni a bűnök súlyát. "Ugyanannyira bűnösök ma, mint voltak a bűn elkövetésének pillanatában - és nem érdemelnek azért jutalmat, mert sikerült kitérniük az igazságszolgáltatás elől".

A Zuroffról a Foreign Policy amerikai külpolitikai magazinban megjelent portréjában Katie Engelhart Guy Walters történészt idézi, aki azt állítja, hogy a nácivadászat "bipoláris erkölcsi világot" teremtett. A Hunting Evil című könyv szerzője amiatt aggódik, hogy a náci perekből végsősoron az szűrhető le: mindenki bűnös, aki részt vett a második világháborús német hadigépezetben, függetlenül az egyéni körülményektől.

Erre utalt Oskar Groening is a Der Spiegel német magazinnak adott 2005-ös interjújában. "Én csak egy fogaskerék voltam a gépezetben. Ha ez bűn, akkor bűnös vagyok, de nem önszántamból tettem. A törvény szerint ártatlan vagyok".