A Krímen született meg a modern haditudósítás
2014. augusztus 25. 08:58
Forradalom az újságírásban
Az angol közvélemény elszörnyedt a katonai kórházakban uralkodó állapotokat taglaló jelentéseken, ami arra sarkallta a brit hadügyminisztert, hogy Florence Nightingale-t bízza meg a nővéri ügyelet ellátásával. A firenzei születésű angol hölgy Scutariban (ma Üsküdar néven Isztambul egyik kerülete) látott munkához az általa kiválasztott 38 ápolónővel. A zsúfolt és büdös barakkokban a több ezer beteg közül soknak nem jutott sem ágy, sem ruha, sem gyógyszer, napi fél liter vizet kaptak inni és mosdásra, s mindenhol nyüzsögtek a patkányok és bolhák.
Russell kollégájának, Thomas Chenerynek a scutari barakkokról írt tudósítása felpiszkálta a britek addig szunnyadó lelkiismeretét, majd Sir Robert Peel - a volt brit kormányfő fia - közvetítésével a kórházi ellátás színvonalának növelésére alapítványt gründoltak, amelybe hirtelen ömleni kezdett a pénz - hamarosan 7000 fontot sikerült összekalapozni a bőkezű felajánlásoknak köszönhetően.
Scutariba érkezvén Nightingale - szorosan együttműködve a Times menedzserével, John C. MacDonalddal - jobb higiéniai viszonyokat teremtett, javított az élelmezésen, az adminisztráción, minden nap órákat töltött a barakkokban és még éjjel is körbejárt betegeit vigasztalni. A Times jelentése, majd Longfellow verse nyomán "lámpás hölgynek" nevezett ápoló munkája révén a halálozási arány hónapok alatt 42-ről 2,2 százalékra csökkent. MacDonald részletes beszámolót készített a Sick and Wounded Fund munkájáról, illetve a scutari barakkok állapotáról. A felhívásként értelmezhető jelentés nyomán négy nap alatt 8 ezer fontot sikerült gyűjteni a rászorulók javára.
1855 májusának végén Russel elhagyta a balaklavai tábort és Kertchbe ment. Az ír tudósító ott volt Szevasztopol elesténél, mikor a francia-brit-török csapatok hosszú ostrom után 1855. szeptember 8-án elfoglalták a fekete-tengeri orosz flotta erődített támaszpontját. Russell 1855 decemberében hagyta el a Krím félszigetet. A Times megnövekedett népszerűségét mutatja, hogy két, nyomtatásban megjelent kötetet adtak ki a Krímről küldött haditudósításokból (The War, 1855-56), míg Russell személyes élményeit The Great War with Russia című munkájában foglalta össze.
Hogy a brit közvélemény reális képet kaphatott a fronton zajló eseményekről, az elsősorban a meg nem alkuvó, az újságírást és a haditudósítást újragondoló Russell írásainak és a Times kérlelhetetlenségének köszönhető. Az ír származású zsurnaliszta élesen mutatott rá a katonai vezetés hibájára 1854 telén, ezzel mindenki másnál többet tett azért, hogy a tehetséges minisztereit irányítani képtelen Lord Aberdeen kormányfő dicstelenül távozzon a brit politikai színpadáról.
Érdemei elismeréseképpen Russellt 1895 májusában lovaggá ütötték, és számos kitüntetésben részesült hosszú élete során. Kétszer nősült, első felesége, Mary Burrowes 1867-ben hunyt el, második feleségét, A. Malvezzi bárónőt 1884-ben vette el. A krími háború után 1856-ban II. Sándor orosz cár koronázásáról tudósított, majd Indiába küldték, ahol szemtanúja volt Lakhnau visszafoglalásának.
1861-ben a tengerentúlra ment, 1865-ben pedig a Great Eastern fedélzetén utazva az Atlanti-óceán alatt húzódó kommunikációs kábelhálózat fogadtatásáról írt. 1868-ban belekóstolt a politika világába is, de mint konzervatív jelölt a chelsea-i választókerületben indulva elbukott. 1882-ben ment nyugdíjba, de hivatásától nem szakadt el teljesen és megalapította az Army and Navy Gazette című lapot. 1907. február 11-én hunyt el.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
