A vikingektől örököltük az idegesítő hanghordozást

2014. augusztus 21. 09:29

793. június 8-án az észak-angliai Lindisfarne lakói szörnyű napra ébredtek: vérszomjas harcosok szálltak partra a kicsiny northumbriai sziget békés kolostoránál, lemészárolták a szerzetesek nagy részét, majd minden fellelhető értéket magukkal vittek. Az eset megdöbbentette a kortársakat, a tragédiáról megemlékező Angolszász Krónika, illetve a polihisztor-teológus, Alkuin is isteni büntetésnek tulajdonította a példátlan vérengzést.

Akkor kevesen sejtették, hogy az addig szinte teljesen ismeretlen északi kereskedőnép hódításával új korszak köszönt Európára, s a vikingek csatakiáltásaitól lesz hangos az öreg kontinens. A kiváló hajózási ismeretek birtokában a harcosok széltében-hosszában beutazták Európát, megalapították a Normann Hercegséget és a Kijevi Ruszt, benépesítették Feröert, majd Izlandot, telepeket hoztak létre Új-Fundlandon, valamint a Labrador-félszigeten, sőt Leif Eriksson révén eljutottak Amerikába is.

A mintegy három évszázadon át tartó viking korszak hatása természetesen nem tűnt el nyomtalanul. S hogy mennyire nem, azt egy új kutatás újfent bizonyítja: az angol nyelvben megfigyelhető uptalkot állítólag szintén az északi nép fiainak és lányainak köszönhetik a hűvös Albion lakói - no meg mi, magyarok, hiszen a jelenség immáron a magyarban is kezd utat törni magának.

A felfelé ívelő beszéddallam (angolul high rising terminal, azaz HRT), az úgynevezett uptalk olyan jelleget kölcsönöz minden mondatnak, mintha az kérdés lenne. Az uptalk Észak-Amerikában viszonylag új, s főleg a fiatalabb korosztályokra jellemző, de a jelenség évszázadok óta megtalálható a brit dialektusokban (Scouse, Geordie, Belfast). Az uptalk egyik "pionírja" George W. Bush amerikai elnök volt, aki Mark Liberman fonológus szerint második elnöki terminusának idején mondott beszédeiben használt igen sokszor kérdő hangsúlyú kijelentő mondatokat.

Ha eddig nem tudta elképzelni, mi fán terem az uptalk, most meghallgathatja

Hogy a jelenség mennyire nem újkeletű, arra Daniel Hirst kutatása a bizonyíték. A francia nyelvészprofesszor ugyanis szoros összefüggést talált az említett brit dialektusokat beszélők és azon területek között, amelyek gyakorta ki voltak téve a viking portyázásoknak a középkorban. A nyugat-norvégiai egyébiránt az egyik utolsó olyan dialektus a világon, amelynél megfigyelhető a felfelé ívelő beszéddallam - Hirst szerint az uptalk Northumbriából és Skócia nyugati partjaitól indulva "fertőzte" meg az északi településeket.

Az uptalk a brit angolba az ausztrál sorozat, a Neighbours által szivárgott be a nyolcvanas évek végén, a második hullám "felelősei" pedig az amerikai filmkultúra termékei voltak - például az 1995-ben megjelenő Clueless (Spinédzserek) című opusz. A jelenség neve egyébiránt James Gorman, a The New York Times tudományos újságírójának tollából származik.