Feláldozták a vaskori hadsereget

2014. július 31. 14:12

Az Alken Enge régészeti helyszínt az 1950-es években fedezték fel, amikor a tőzegmocsárból félszáz koponya került elő, rendszeres feltárások azonban két évvel ezelőttig nem folytak a területen. A nagyszabású ásatások 2012. július elején kezdődtek, a munkában az Aarhusi Egyetem, a Skanderborg és a Moesgaard Museum régészei és geológusai vesznek részt.

Régészek munkában

Mads Kähler Holst projektmenedzser, az Aarhusi Egyetem professzora szerint egy nagy hadsereget mészároltak itt le, s több száz harcos földi maradványait rejti a lápos terület a Mosso-tó közelében. Ejvind Hertz ásatásvezető ismertetése szerint a lelőhely igen nagy, területe meghaladja a 40 hektárt, így valószínűleg nem tárják fel az egészet. Ehelyett a helyszín különböző részein kisebb területeket fésülnek át, hogy rekonstruálják a tragikus eseményeket.

"Találtunk egy botot, amelyre négy férfi medencecsontját húzták fel. Továbbá előkerült rengeteg csont, amelyeken vágás, kaparás jeleit fedeztük fel és bezúzott koponyákra is bukkantunk. Kutatásunk megmutatta, hogy a kegyetlenkedés jóval a csata és az áldozatok halála után is folytatódott, a meggyilkolt katonák ugyanis legalább hat hónapig feküdtek temetetlenül a csatatéren" - fejtette ki Holst.

Az elesett katonák maradványait gondosan összegyűjtötték, a húst lefejtették róluk, megszentségtelenítették és levágott állatok csontjaival együtt a közeli lápba hajították. "Szinte biztosak vagyunk benne, hogy ez vallási okokból történt. Úgy tűnik, hogy a lelőhely pogány szertartáshely lehetett, ahol a győztes fél áldozatot mutatott be a legyőzött ellenség összetört csontjaival" - jelentette ki Holst.

Az Alken Enge melletti csatára egy olyan időben került sor, amikor Észak-Európa komoly változáson ment keresztül. Az észak felé terjeszkedő Római Birodalom komoly fenyegetést jelentett a germán törzsekre nézve, amelyek gyakran kényszerültek kardot rántani a betolakodók és olykor egymás ellen is - a kelet-jütlandi lelőhely esetében valószínűleg utóbbiról lehetett szó. Azt már a római történetírók is feljegyezték, hogy legyőzött ellenségek csontjait a germánok rituális célokra használták, de ez az első alkalom, hogy egy áldozati szertartáshoz használt lelőhelyet sikerült feltárni.