Műharckocsi és farepülő kellett a D-nap sikeréhez
2014. június 6. 10:34 Csernus Szilveszter
Gyarmatbirodalmi érdekek és az „elő-partraszállás”
Az 1942 júniusában megtartott 2. washingtoni konferencián a brit kormányfő ismét a Mediterrán hadszíntér elsődlegességéről győzködte szövetségesét, amit az augusztusi moszkvai tanácskozáson Sztálinnal is ismertetett. 1942-ben először Afrika megtisztításán volt tehát a sor.
Kelet-Afrikában a brit hadsereg addigra már legyőzte a Szudánba és Abbesszíniába befészkelt több százezer olaszt, megakadályozva ezzel, hogy Churchill szavaival élve „Olaszország hatalmas birodalmat alkothasson, melyre Caesar kora óta nem volt példa”. Az Egyesült Királyságban állomásozó egyre nagyobb amerikai erőket így először Afrikában vetették be: ez volt a Fáklya-hadművelet.
A sok kisebb szövetséges rajtaütés a francia és a norvég partokon nem hordozott nagy hadászati jelentőséget, közülük mégis kiemelkedik egy: a dieppei partraszállás. 1942. augusztus 19-én a Le Havre és Calais között félúton fekvő kikötőt hatezer szövetséges partraszálló lepte meg a Jubileum-hadművelet keretében, amely bár borzasztó vereséggel végződött, a célját elérte: a szövetségesek a „helyszínen” tökéletesítették a partraszálló technikát.
Dieppénél a németek lelőttek ezer partraszállót és kétezret foglyul ejtettek, míg veszteségeik 345 halott és négy fogoly volt. A németek, bár a levegőben veszítettek majdnem ötven vadász- és bombázórepülőt is, maguk is kitapasztalhatták a partraszállás körülményeit, amit segített, hogy a szövetséges géppark is a kezükbe került. Normandia főpróbája így taktikailag alapozta meg a partraszállást.
Miközben a Fáklya-hadművelet még tartott, a frissen elfoglalt Marokkóban Dwight Eisenhower először vetett pillantást brit kollégáival a franciaországi partraszállás terveire, amely a Hűbérúr („Overlord”) fedőnevet kapta. A megvalósítására azonban még várni kellett. 1943 januárjában Casablancában ismét találkozott Churchill és Roosevelt, Charles de Gaulle-al kiegészülve: itt nemcsak a Japán, Német- és Olaszország végső megadásáig folytatandó harcban egyeztek meg, de azt is elhatározták, hogy az 1943-as évet a Földközi-tengeri előretörésnek szentelik.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
