Megtalálhatták Nyugat-Európa legkorábbi fogimplantátumát
2014. május 29. 11:09
Észak-Franciaországban, egy vaskori sírkamrában került elő az a vastű, amely a régészek feltételezése szerint a legkorábbi ismert fogpótlás lehet Nyugat-Európa területéről.
A fogpótlásra egy vaskori nő fa sírkamrájában bukkantak Franciaország északi részén, Le Chene-ben. A 20-30 éves kora körül elhunyt nő felső metszőfoga helyén vastűt találtak, amely elképzelhető, hogy egy valamikor fából vagy csontból készült, azóta elrothadt pótlást tartott meg - olvasható az Antiquity legújabb számában.
Az időszámításunk előtti 3. századra datált, fából készült sírkamra mellett további három temetkezési helyet fedeztek fel egy elkerített részen a régészek a Champagne-Ardennek régióban. A gazdag sírmelléklettel rendelkező sírok a Nyugat-és Közép-Európában akkor virágzását élő La Tène-kultúra ismert jegyeit viselik magukon.
"A csontváz nagyon rossz állapotban maradt fenn" - nyilatkozta a BBC-nek Guillaume Seguin régész, aki 2009-ben tárta fel a csontokat, hozzátéve, hogy fogai azonban anatómiai pozícióban voltak, s egy apró vastűt is találtak közöttük. A fogakat összegyűjtötték, majd megvizsgálták, s ekkor derült ki, hogy a nőnek nem 32, hanem csak 31 foga volt, a lelőhelyen készített fotó pedig azt mutatta, hogy a fémdarab a hiányzó fogat helyettesítette.
Seguin kifejtette: az a tény, hogy a vastűnek ugyanakkora a mérete és ugyanolyan az alakja, mint a fognak, valószínűsíti, hogy fogimplantátum volt - vagy legalábbis egy kísérlet rá. Van okunk feltételezni, hogy inkább az utóbbiról volt szó: egyrészt a vas a szervezetbe kerülve elrozsdásodik, ezért alkalmatlan az implantációra, másfelől a korabeli, nem túl steril viszonyok következtében a tű tályogot idézhetett elő, ami akár az illető halálát okozhatta. Az emberi maradványok rossz állapota miatt azonban lehetetlen megállapítani, hogy a fogpótlás lehetett-e a nő halálának oka.
Bár a mostani lehet a legkorábbi ismert fogimplantátum Nyugat-Európa területéről, Egyiptomban és a Közel-Keleten már 5500 éve is használtak pótlásokat. A legtöbb esetben azonban többször már a személy halála után helyezték be a pótlásokat, a kutatók szerint pedig a vaskori asszonynál sem zárható ki ez az eshetőség.