Magyar gróf Madagaszkár trónján
2014. május 23. 11:00 Csernus Szilveszter
Benyovszky, a forradalmár
A kamcsatkai Bolsereck fogolytáborában - az időjárástól eltekintve - már jobbak voltak a körülmények, mint az európai orosz börtönökben. A foglyok és a foglárok együtt éltek, együtt vadásztak, s esetenként sakkoztak. A legendárium számon tartja, hogy a táborparancsnok a több nyelven beszélő Benyovszkyval taníttatta leányát, aki beleszeretett a fogolyba és apja megölése után is vele tartott. Ám a történet kitalált, Benyovszky a parancsnok fiának adott leckéket.
A tajgára beköszöntött az újabb tél, ami kikezdte a soknemzetiségű fogolytábor állapotát, ráadásul az élelmiszerszállítmányok is akadoztak. Benyovszkyék ekkor elérkezettnek látták az időt a szökésre: 1771. április 26-án rajtaütöttek az őrségen, közülük sokan a felkelők oldalára álltak (a XX. századi történelemből ismerjük a mondást: Szibériában a foglár is fogoly), a többit - köztük a parancsnokot - megölték. Ekkor fogalmazták meg a híressé vált Bolserecki kiáltványt, amelyben II. Katalin helyett a törvényes cárra, a trónjától megfosztott Pavel Petrovicsra hivatkozva tartották jogtalannak a Katalin által elrendelt börtönbüntetésüket, emellett bírálták a zsarnoki oroszországi rendszert is, ahol „a vezetők csak azt a jogukat ismerik, hogy szerencsétlenségbe taszítsák az embereket". A kiáltványt terjeszteni kezdték Kelet-Ázsiában, és eljutott Oroszország más részeire is, így szólamai visszaköszöntek a néhány év múlva kirobbanó Pugacsov-felkelésben és az 1825-ös dekabrista mozgalomban is.
A szökevények kiszabadítottak egy hajót a jég fogságából és útnak indultak dél felé. A kapitány nem volt éppen a navigáció mestere, így először a ma Alaszkához tartozó Aleut-szigeteken kötöttek ki és csak nyárra érték el Japánt. Innen továbbállva Tajvanon (akkor: Formosa) szálltak partra, ahol a fokozatos kínai benyomulás ellen küzdő őslakosok először nyílzáporral fogadták az idegeneket. A magyar kalandor „az ismert világ legszebb és leggazdagabb" szigetei egyikének írta le Tajvant, ahol később a helyiek felajánlották Benyovszkynak: megválasztják uralkodójuknak, ha segít elűzni a kínaiakat. Nem tudjuk, hogy ez a történet valós, vagy esetleg a madagaszkári királyságának visszavetített analógiája, mindenesetre az utazók továbbálltak.
A ma Kínához tartozó portugál gyarmaton, Makaón sárgaláz tizedelte meg az utazókat, akik már az élelmezésüket sem igen tudták fedezni. Benyovszky ezért eladta az orosz hajót és a befolyt pénzből két francia tengerjárót vett bérbe. Útja során szorgosan leírta, merre jártak, valamint geológiai, éghajlattani, sőt néprajzi leírásokat is adott az utókornak a térségről - volt olyan bering-tengeri sziget, amelynek lakóit ő fedezte el és írta le először (a térség első felfedezője, Vitus Bering ugyanis lakatlannak vélte).
Támogasd a 
szerkesztőségét!
