Magyar gróf Madagaszkár trónján
2014. május 23. 11:00 Csernus Szilveszter
Még napjainkban is kevés ember mondhatja el magáról harmincöt évesen, hogy négy kontinensen is megfordult - főképp ritkaság volt ilyesmi az 1700-as években. Egy magyar nemesnek mindez mégis sikerült. Gróf Benyovszky Móricz nevének hallatán Madagaszkár szigete ötlik eszébe mindenkinek, aki már hallott a magyar világutazóról. Ugyan rövid életének kevesebb mint 6 évét töltötte az akkor még nagyrészt felfedezetlen szigeten, de emellett beutazta Oroszországot, Kelet-Ázsia szigeteit, Madagaszkárt, Észak-Amerikát és természetesen Európát is - mindeközben pedig családapa volt. Mégis Madagaszkár tette őt híressé. A sziget gyarmatosításának irányítását négy hatalomnak is felajánlotta - köztük a magyar uralkodónak is, de nem járt sikerrel. Lebilincselő történetekben gazdag életét egy francia puskagolyó oltotta ki 1786. május 24-én alattvalói földjén, Madagaszkáron.
A száműzött
A Benyovszky Móricz életéről szóló irodalom tele van ellentmondásokkal és tévedésekkel. Ez zömmel a szerteágazó forrásoknak köszönhető; például a gróf maga is túlzásokba esett naplója, emlékirata írása közben. Emellett azzal, hogy elsőként Jókai Mór adta ki magyarul emlékiratait és írta meg regényét, a köztudatban élő Benyovszky romantikus hőssé vált.
Születése kapcsán is csak nemrég sikerült az 1746-os évben megállapodniuk a kutatóknak. A fiú gazdag arisztokrata (de nem grófi) családba született a Nyitra vármegyei Verbón és már gyermekként a bécsi hadiiskolába küldték. Az 1756-1763-as hétéves háborúban kiskorúként vett részt, de már hadnagyi rangban harcolt Lotharingiai Károly és Ernst Laudon tábornokok alatt. Közben édesapja meghalt és Móricz távollétét kihasználva rokonai rátették kezüket jogos örökségére. Móricz ekkor hazaindult és kisebb jobbágysereget toborozva kiűzte az elbirtoklókat, de rokonai Mária Teréziánál a tényeket elferdítve hűtlen lázadóként jelentették fel, aminek következtében a királynő birtokvesztésre ítélte és hazáját is el kellett hagynia. Ez indította el világjárását.
Ekkor tűnt fel a színen lengyelországi nagybátyja, aki befogadta őt, s ott földbirtokot szerezve bekerült a lengyel nemesség, a „szlachta" soraiba. Sokat tartózkodott Gdańskban, ahol beleszeretett a hajózásba: el is utazott Plymouthba, Amszterdamba és Hamburgba. Éppen Indiába készült, amikor belekeveredett az orosz befolyás ellen küzdő Bari Konföderáció szervezkedésébe. A háborúvá szélesedett konfliktus alatt éppen az akkor lengyel uralom alatti Szepességben pihente ki a harcokat, mikor megismerte leendő feleségét, Hönsch Zsuzsannát. Az ifjú pár nászából mindjárt gyermek is született, de a leány nem sokat láthatta apját.
Móricz igazi kalandjai 1769-ben kezdődtek, amikor harmadjára került orosz fogságba. Az állandó járványok sújtotta orosz börtönökben többször is a halál kerülgette, így szökési tervéről is le kellett mondania. Pétervár, majd Moszkva kényszerlátogatása után a hadifoglyokat gyalogmenetben indították meg Szibérián át Kamcsatkára. Az egyéves út végén a fogoly Benyovszkynak kellett az Ohotszki-tengeren viharba került hajót biztonságosan navigálnia, amivel kivívta fogvatartói rokonszenvét.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
