Nem élvezetből drogozott az ősember

2014. május 15. 08:59

A tudatmódosító szerek használata a prehisztorikus hitvilág integráns része volt, amelytől azt várták, hogy segíti a spirituális világgal való kommunikációt - írja Elisa Guerra-Doce, a Valladolidi Egyetem kutatója a Journal of Archaeological Method and Theory folyóiratban megjelent tanulmányában.

Bár ezen szerek fogyasztása egyidős az emberiességgel, a kutatók csak az utóbbi időkben kezdtek el foglalkozni a különböző tudatmódosítók használatának történelmi-kulturális kontextusával. Guerra-Doce négy régészeti területet vizsgált meg kutatása során: a pszichoaktív növények leveleinek, gyümölcseinek és magjainak makrofosszíliáit; az alkoholos italok maradványait; a régészeti leletekben és emberi csontokban kimutatott pszichoaktív alkaloidokat; és a tudatmódosító növényfajokat, illetve az ivást bemutató művészeti ábrázolásokat.

A kutató több érdekes felfedezésről számolhatott be. Az egyik neolitikum kori spanyolországi lelőhelyen egy férfi fogazatában mákmaradványokat, Romániában fellelt tálakban elszenesedett kendermagokat, míg néhány ibériai kerámiaedényben árpasör maradványát azonosították. Az itáliai Alpokban pedig korábban olyan absztrakt műalkotásokra bukkantak, amelyeken hallucinogén gombák fedezhetők fel.

Mivel ezek a szerek főleg sírokban kerültek elő, a kutató úgy gondolja, hogy szoros összefüggésben állnak a vallási rítusokkal; az ősember azért fogyasztotta őket, hogy módosítsa a tudatát, vagy hogy transzba kerüljön. Bár e rítusok részletei nem ismertek, vélhetően azért fogyasztottak tudatmódosítókat, hogy biztosítsák az elhuny túlvilági ellátását, illetve adózzanak az alvilág isteneinek. Guerra-Doce szerint a növényi alapú kábítószerek és alkoholok használata szigorúan szabályozott volt, a prehisztorikus korban úgy gondolták, hogy ez elősegíti a szellemvilággal való kapcsolattartást.