A kétszer száműzött császár
2014. május 5. 12:29
Csodálatos száz nap és katasztrofális waterloo-i vereség
A „kis káplár” országában népszerűsége tetőpontján volt 1815 márciusában. Az egyszerű nép szemében ő volt a hadvezér, aki rohamtempóban szabadította meg őket a királypárti emigránsoktól, akik kiszipolyozták a franciákat. A régi-új császárt azonban ekkor már egészen más feladatok kötötték le. Célja volt, hogy békét kössön Európa országaival, hiszen a háborúzásból kiábrándult nép támogatottságát csak így tudta volna megtartani. A kontinens uralkodói - köztük apósa, Ferenc osztrák császár - viszont úgy döntöttek, hogy a békeajánlatot visszautasítva koalíciót szerveznek a törvényen kívül álló Napóleonnal szemben. Európa hadat üzent, a császár sorsa a harcmezőn kellett, hogy eldőljön.
A döntő összecsapás júniusban zajlott le a mai Belgium területén, ahol Napóleon francia alakulatai a Blücher vezette porosz és a Wellington által irányított angol hadsereggel találta szembe magát. A francia császár merész haditerve az volt, hogy a két csapat közé ékelődve győzi le őket külön-külön, ennek megfelelően a poroszokon sikerült is felülkerekedni, majd Grouchy marsall által üldözőbe vették őket.
Waterloo mellett a brit-holland csapatokkal harcolt június 18-án, és amikor már úgy tűnt, a francia győzelem is kilátásban van, északról egy hadsereg közeledett a csatatérre. Napóleon Grouchyt várta, helyette azonban a francia marsalltól elszakadt Blücher érkezett, és vele együtt a vereség is. A francia csapatok porosz-angol harapófogóba kerültek, a harc kimenetele egyértelművé vált.
A császár hazatérve - látva, hogy a francia nép támogatása már közel sem egyértelmű - levonta a vereség tanulságát. Tudva azt, hogy az osztrák és az orosz csapatok is készen állnak a háborúra, úgy döntött, a további ellenállás hosszú távon kilátástalan, így 1815. június 22-én lemondott a trónról.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
