Így lett Fiume a Szent Korona része
2014. április 30. 15:26
Fiume tiltakozik
Az uralkodónő rendeletét azonban Fiume tanácsa nem fogadta lelkesedéssel. A magisztrátus már 1776. október 14-én tiltakozott az ellen, hogy a várost Horvátországhoz csatolják, mivel az így csak közvetve kapcsolódott volna a Magyar Szent Koronához. Ezt az óhaját a város elöljárói 1777. július 17-i határozatukban megerősítették. Egy 1777-ben készült bécsi udvari tervezet értelmében (amelyet Mária Terézia elfogadott) viszont Fiumét az említett Szeverin (Szövény) vármegye területébe illesztették volna be, és a vármegyét a várossal együtt a kereskedelmi érdekek miatt a fiumei kormányzóság alá kívánták helyezni. A város autonóm jogainak bizonyos részét viszont az 1767-ben felállított horvát tanácsra (Consilium Croaticum) bízta volna.
A horvát rendek a tervezetnek az utóbbi kitételét örömmel fogadták, de törvénytelennek tartották a fiumei kormányzóság létrehozását, az újonnan alapított vármegyével együtt, és a visszacsatolt területeket a legközelebbi diétáig Zágráb vármegye igazgatása alá akarták rendelni. A királynő a feszültségek és súrlódások elsimítása végett egy királyi bizottságot rendelt ki. Ez a bizottság az uralkodónőhöz felterjesztett javaslatában tisztázta Fiume és Buccari különböző jogállását, valamint megfogalmazta azt a kívánságot, miszerint Fiumét Horvátország útján, közvetlenül kebelezzék be a Magyar Királyságba.
A királynő az ausztriai kereskedelmi érdekeket kívánta megóvni, ezért azt kívánta, hogy Fiume külön igazgatás alatt legyen. A város közjogi állása meghatározása tekintetében végül a fiumei szenátus kérvénye bizonyult döntőnek. A fiumeiek ugyanis azt kérték, hogy a várost ne vessék alá semmilyen országnak vagy tartománynak, és a jövőben külön, „ugyanazon a módon, mint a Magyar Királysághoz kapcsolt összes többi részeket és tartományokat, ezt a várost is területével mint a Magyar Királyság Szent koronájához kapcsoltat és abba bekebelezettet bírják és birtokolják".
A város előterjesztését az Államtanács véleményezte. Eszerint Fiumét ne szabad királyi városként, hanem a Magyar Királyságnak egy különleges tulajdonságokkal rendelkező részeként tekintsék, már csak annak az udvari szándéknak a jegyében is, hogy a várost virágzó tengeri kikötővé fejlesszék. Egyúttal, Magyarország más városaihoz, így például a 16 szepességi városhoz hasonlóan, bizonyos autonómiával rendelkezzék.
A cikk folytatása a Magyar Nemzeti Levéltár oldalán
Támogasd a 
szerkesztőségét!
