A skorbut döntötte romba a telepesek első amerikai városát

2014. április 22. 16:05

Kolumbusz Kristóf itáliai tengerész - Izabella spanyol királynő és Ferdinánd király támogatásával - 1492 augusztusában három hajójával (Santa Maria, Pinta, Nina) indult el, hogy Afrika megkerülése nélkül, Nyugat felől jusson el Indiába; 33 napig hajóztak anélkül, hogy szárazföldet láttak volna. 1492. október 12-én a Nina fedélzetéről Rodrigo de Triana matróz látta meg először a szárazföldet, s amikor végre partot értek, a Bahamákon voltak.

Kolumbusz később még három utat tett az Antillákra, mindig azt állítva, hogy Kelet-Indiában járt. Két évvel a második felfedezőútját követően ő és 1500 telepes megalapította a mai Dominikai Köztársaság területén található La Isabelát, a nyugati félteke első, európaiak által létrehozott állandó települését, amely azonban négy éven belül teljesen elnéptelenedett.

A történészek régóta valamilyen betegséggel (himlő, influenza, malária) magyarázták a város gyors hanyatlását. A település temetőiben a nyolcvanas évek óta feltárt emberi maradványokon végzett legújabb vizsgálatok - amelyek eredményeit az International Journal of Osteoarchaeology internetes oldalán közölték - azt sugallják, hogy La Isabela elnéptelenedése mögött a Kolumbusz legénysége között is számos áldozatot szedő skorbut áll.

"A feljegyzésekből tudjuk, hogy nagyon sok betegség - így például járványok vagy láz - felütötte a fejét. Úgy tűnik, senki nem úszta meg" - fogalmazott a tanulmány egyik szerzője, Vera Tiesler, a mexikói Universidad Autonoma de Yucatán archeológusa. "Látszólag ebben a skorbut nagy szerepet játszott" - tette hozzá.

Tiesler és kollégái 27 csontvázat vizsgáltak meg, amelyek közül legalább 20 - a teherviselő csontok a test összes részén - viselte magán a skorbut jeleit. A kutatás "meggyőzően megmutatta, hogy Kolumbusz legénysége skorbuttól szenvedett, de meg is gyógyították őket, mielőtt elhunytak volna", fejtette ki George J. R. Maat, a Leideni Egyetem orvos szakértője. Tieslerék azt sugallják, hogy a későbbi gyarmatosítók már megérkezésük (1494) előtt skorbuttól szenvedtek, szervezetüket pedig a két hónapon át tartó utazás és az azt megelőző, egyhónapos várakozás tovább gyengítette.

A skorbut egy a C-vitamin hiánya miatt kialakuló súlyos táplálkozási betegség. Az egyoldalú étkezés (gyümölcsök és zöldségek hiánya) miatt főleg a tengerészek körében fordult elő, s még a 18. században is szedte áldozatait. A végleges megvilágosodást a C-vitamin 1932-es felfedezése hozta, ekkor bizonyosodott be minden kétséget kizáróan, hogy a skorbut oka a hiányos táplálkozás, és citrusfélékkel, savanyú káposztával - végső soron C-vitaminnal - gyógyítható. (a brit tengerészek neve a betegség megelőzése érdekében fogyasztott lime miatt lett "limey".)

Felmerül a kérdés: hogyan szenvedhetett Kolumbusz legénysége skorbuttól, miközben az Újvilág bővelkedik a friss, C-vitaminban gazdag gyümölcsökben és zöldségekben? "Feltételezésem szerint a spanyolok teljesen elvágták magukat új környezetüktől azzal, hogy elidegenültek a bennszülött lakosságtól" - adott egy lehetséges magyarázatot Charles Mann, a 1493: Uncovering the New World Columbus Created című könyv szerzője.

Ez az elmélet egyúttal arra is választ ad, hogy miért fohászkodott Kolumbusz a spanyol koronához a még több hajószállítmány reményében. "Az egyik nagy probléma, hogy maga Kolumbusz sokkal jobban törődött a kincskereséssel, mint legénységének ellátásával" - summázta Tiesler. La Isabela városszerkezete, az eszközök, a fellelt kézműves termékek mind-mind azt mutatják, hogy a spanyol telepesek folytatták európai életvitelüket. "Ez valószínűleg a táplálkozási szokásokra is vonatkozott" - állapították meg a kutatók tanulmányukban.