Hetven éve kezdődött a hazai zsidóság gettóba zárása
2014. április 16. 10:58 MTI
Embertelen körülmények
Szálasi Ferenc és a Nyilaskeresztes Párt 1944. október 16-ai, a náci Németország által támogatott puccsa után Budapesten először november 15-én jött létre gettó az Újlipótvárosban. A pápai, svájci, svéd, spanyol és portugál védelem alatt álló házak együttesét nevezték "nemzetközileg védett gettónak". Ezt a területet, ahol az engedélyezett 15 600 ezer ember helyett legalább háromszor annyian éltek, nem határolták körül. A védettség ellenére a nyilasok csoportosan keresték fel e házakat, hogy kirabolják, majd a Duna-partra hajtsák és agyonlőjék az embereket. Eközben számos diplomata és egyházi személy élete kockáztatásával is menteni igyekezett a zsidókat. A Váci út, Victor Hugo (akkor: Wahrmann) utca, Újpesti rakpart és Szent István körút alkotta négyszögből a Budapestet decembertől támadó szovjet hadsereg 1945. január 16-án szorította ki a németeket.
A VII. kerületben a gettót 1944. december 2-ára állították fel a Károly körút, Dohány utca, Kertész (akkor: Nagyatádi Szabó István) utca és a Király utca által határolt területen. Az itt lévő 4513 lakásban mintegy 55-70 ezer budapesti zsidó embert zsúfoltak össze, ide telepítették a város más részein lakókat is, míg a keresztényeket kiköltöztették. Az egészségügyi viszonyok minősíthetetlenek voltak, decemberben naponta 80-120 halottat vittek ki a zárt területről.
A VII. kerületi "nagy gettó" 1945. január 18-án szabadult fel a nyilasok uralma alól, míg a koncentrációs táborokban életben maradt zsidóságot 1945 tavaszán szabadították fel a szövetséges csapatok. Az 1941-es népszámlálás alapján - a revíziós lépések után megnövekedett területű országban - 725 ezer izraelita élt. Kétharmaduk meghalt a munkaszolgálat, a deportálások, a tudatos népirtás nyomán. A vidéki zsidóság gyakorlatilag teljesen megsemmisült, a Budapesten élők közül mintegy 100 ezren menekültek meg.
A történészek ötezer és hetvenezer közé teszik azoknak a magyarországi romáknak a számát, akik a holokauszt áldozataiként koncentrációs táborokban vesztették életüket. A cigány holokauszt, a porajmos áldozataira minden évben augusztus 2-án emlékeznek Magyarországon. 2000. január 18-án, a budapesti gettó felszabadításának 55. évfordulóján Pokorni Zoltán akkori oktatási miniszter javasolta, hogy a középiskolákban minden évben április 16-án emlékezzenek meg a holokausztról, azért, mert 1944-ben ezen a napon kezdődött meg az akkor Magyarországhoz tartozó Kárpátalján a zsidók gettókba kényszerítése.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
