Nem volt rossz soruk a neandervölgyiek gyerekeinek
2014. április 16. 08:48
A Yorki Egyetem régészei megkérdőjelezik azt a közkeletű vélekedést, miszerint a neandervölgyi ember gyermekeinek élete jellemzően nehéz, rövid és veszélyes lett volna.
A PALAEO (Centre for Human Palaeoecology and Evolutionary Origins) és a Yorki Egyetem Régészeti Tanszékének munkatársaiból álló kutatócsapat teljesen új megvilágításba helyezte a neandervölgyiek gyermekkoráról alkotott és eddig elfogadott képet. Kutatásuk során ugyanis arra a következtetésre jutottak, hogy a neandervölgyi gyermekeket erős érzelmi kötődés fűzte közvetlen társadalmi csoportjukhoz, s fontos szerepet töltöttek be az ősi társadalmakban.
A neandervölgyiek gyermekkorának nehézségeiről vallott hagyományos felfogás jórészt biológiai bizonyítékokon alapult, de a Penny Spikins vezette régészek kulturális és társadalmi bizonyítékokat is felhasználtak és megvizsgáltak az Oxford Journal of Archaeology című tudományos szaklapban megjelent kutatásukhoz.
Ebből többek között kiderült, hogy a neandervölgyiek több hónapon át, akár egy évig is gondoskodhattak beteg gyermekeikről. A gyermektemetkezéseket vizsgálva az archeológusok megállapították, hogy a fiatalon elhunytak különös bánásmódban részesültek haláluk után, sírjuk pedig sokkal díszesebb volt a felnőttekénél.
"A hagyományos nézet szerint a neandervölgyiek gyermekkora nehéz, kemény és veszélyes volt. Ez összhangban van a neandervölgyiek alacsonyabbrendűségéről és a gyermekek védtelenségéről alkotott prekoncepciókkal" - fejtette ki Spikins. "Kutatásunk megmutatta: a bizonyítékok alapján sokkal valószínűbb, hogy a gyermekek és a felnőttek között szoros emocionális kapcsolat állt fenn, nagy figyelem összpontosult rájuk, s ez a gyermektemetkezésekben is megmutatkozott" - tette hozzá.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
