Miért kellett lebontani a Nemzeti Színházat?

2014. április 1. 12:23

Budapest közlekedési igényei a 1960-as évek elején szükségessé tették az 1950-es években félbemaradt metróépítés folytatását. Az építők 1960-ban értek a Rókus Kórház alá, ahová mélyállomást terveztek. A nehéz talajviszonyok miatt azonban a terveket módosítani kellett. A mélyállomást ezért a Rákóczi út és a Nagykörút sarkára helyezték át. Szükségessé vált annak megvizsgálása, hogy a Nemzeti Színház épülete kibírná-e a metróépítéssel járó talajmozgásokat.

A műszaki szakértők szakvéleménye szerint az 1875-ben épült Blaha Lujza téri színházépület mind építészeti, mind műszaki állagában teljesen elavult volt. A metró építése miatt pedig hat évig nem üzemelhetett volna. Az épület felújításának költségét 120 millió forintra becsülték, ugyanakkor az épületet - adottságai miatt - csak a századforduló technikai színvonalán lehetett volna helyreállítani.

A Nemzeti Színház elhelyezésének kérdése már a 19. századtól problémás volt, hiszen átadásának pillanatában is csak átmeneti megoldásnak tekintették, így a színház egészen a legutóbbi időkig soha nem rendelkezett olyan épülettel, amit már építésekor végleges otthonának szántak. Amikor az 1837-ben épült Nemzeti Színházat 1908-ban életveszélyesnek nyilvánították, és lebontották, a társulat átmenetileg költözött a Blaha Lujza téri volt Népszínházba.

Az új épület felépítésének terve időről időre megjelent a politikai diskurzusban, mind 1945 előtt, mind a második világháború után. Mivel a Nemzetinek otthont adó Népszínház épülete a háborúban súlyos károkat szenvedett, a hivatalos fórumok már 1945-ben újra foglalkoztak egy új, korszerű és nem utolsósorban végleges Nemzeti Színház felépítésének gondolatával. 1949-ben a Magyar Népköztársaság első ötéves népgazdasági tervéről rendelkező XXV. törvény 44.§-a kimondta, hogy: „Fel kell építeni az új Nemzeti Színházat, a magyar színjátszás és egyben a magyar kultúra egyik legfontosabb központját." Az 1949-es ötéves terv elhatározásai nem valósultak meg, pedig Budapest távlati fejlesztési tervében már 1950-ben megjelent egy reprezentatív középületekkel körbevett dísztér gondolata (a mai Deák tér környékén), ahol a Nemzeti Színház is helyet kapott volna.

A szakértői véleményeket figyelembe véve az MSZMP Politikai Bizottsága 1963. december 3-án határozatot hozott arról, hogy a harmadik ötéves terv keretében a Nemzeti Színház számára új épületet kell emelni. A javaslat szerint a színház társulatának átmeneti elhelyezését 1964 júniusa és 1966 szeptembere között a Nagymező utcai volt Petőfi Színház épületében, azt követően pedig az Izabella téri volt Magyar Színház épületében tervezték megoldani. Az ekkori előterjesztés szerint a Nemzeti Színház új épületének a Dózsa György úton, az 1965 és 1970 közötti időszakban kellett volna elkészülnie.

A Politikai Bizottság döntése nyomán az Országos Tervhivatal 1964 márciusában javaslatot terjesztett a Gazdasági Bizottság elé a Nemzeti Színház épületének szanálásáról. A javaslat alapján pedig a Gazdasági Bizottság 1964. március 27-én hozott határozatot a Nemzeti Színház Blaha Lujza téri épületének lebontásáról.

A Nemzeti Színház épületének lebontásával az építők megszabadultak a színházépület esetleges megsüllyedésének kockázatától, az új Nemzeti Színház előkészítésén dolgozók pedig úgy gondolták, elhárulhat egy akadály az építkezés elől, hiszen a Blaha Lujza téri épület valamiképpen az ideiglenességet konzerválta.

1964 óta sokan, sokféleképp magyarázták és magyarázzák, hogy vajon miért és miért épp akkor kellett lebontani a Nemzeti Színháznak 1908 óta otthont adó épületet. Több hivatalos dokumentum tanúskodik arról, hogy a bontás elrendelése előtt szakértőket kértek fel a színház műszaki állapotának elbírálására, esetleges felújítási költségeinek felbecsülésére. Szakvéleményükből kitűnik: az épület valóban rossz állapotban volt. Ugyanakkor az is tény, hogy a köztudatban egészen más kép él. A Nemzeti Színház otthonát jelentő épület, az ott játszó színészek és a nézők számára elavultsága, rossz műszaki állapota ellenére is többet jelentett egy színházépületnél, így a Nemzeti Színház elleni támadásként élték meg az épület eltüntetését. Elképzelésüket támogatta az a tény, hogy döntéshozóknak, úgy tűnik, hosszú ideig nem volt érdeke az új színház felépítése, csak a régi lebontása.

Az 1964. márciusi döntéssel és az azt követő bontással a Nemzeti Színház számára véget ért a Blaha Lujza téren 1908-ban kezdődött átmeneti időszak. Azt azonban talán senki nem gondolta, hogy a következő ideiglenes elhelyezés - a Hevesi Sándor téren - is évtizedekre szól majd.

Ring Orsolya cikke a Magyar Nemzeti Levéltár Archívumában található