Bunkósbottal harcoltak a maják

2014. április 1. 15:00

Ma egyelőre keveset tudunk a maják harcmodoráról, az általuk használt taktikáról és fegyverekről, illetve arról, hogy az erőszaknak milyen szerepe volt a civilizáció felemelkedésében és bukásában. Hogy közelebb kerüljenek a kérdés megválaszolásához, Stan Serafin, a Central Queensland University bioarcheológusa és kollégái 116, az i.e. 600 és i.sz. 1542 közötti időszakból származó, maja lelőhelyeken feltárt koponyák töréseinek formáját, helyét és előfordulásuk gyakoriságát vizsgálták meg. Kutatásuk eredményét az American Journal of Physical Anthropology című szaklapban összegezték.

Serafin szerint a sérülések formájából - két ovális alakú bevágás szorosan egymás mellett - ítélve azokat egy hegyes kövekkel ellátott bunkósbot okozta. A felfedezés azért jelentős, mert bár a maja műalkotások révén - a lándzsák, íjak és nyilak mellett - eddig is ismerték a fegyvert, ez az első fizikai bizonyíték arra, hogy a közép-amerikai civilizáció harcosai ilyeneket használtak a háborús időkben. A kutatásból az is kiderült, hogy a férfi koponyákon több törés volt, mint a nőknél, s azok általában a koponya bal felén koncentrálódtak.

A női koponyák hátsó részén található sérülések meglepetésszerű támadásra utalnak, ám a maják legtöbbször a nyílt hadviselést részesítették előnyben. Serafin szerint ez nem meglepő annak fényében, hogy az általuk vizsgált lelőhelyek alacsonyan fekvő, száraz klímájú vidékek voltak, ritkás növényzettel. "Az ilyen területeken lehet látni, ha közeledik az ellenség" - fogalmazott.

S hogy milyen szerepet játszott az erőszak a maja civilizáció csillagának leáldozásában? Ugyan a "posztklasszikus" kori hanyatlással kapcsolatban felmerült tényezők között a háborúskodás is szerepel, a Serafin vezette kutatás rámutatott, hogy ebben a régióban a klasszikus kor végén lecsökkent a koponyasérülések aránya. "Úgy tűnik, hogy az erőszak nem járult hozzá a klasszikus kori hanyatláshoz" - summáza a kutató.