Hogyan választották a képviselőket '48-ban?
2014. március 12. 11:03
Nem mindenki érezte át a pillanat magasztosságát
A választások lebonyolítására a városokban, illetve a megyékben központi választmányok alakultak, ezek tartották a kapcsolatot a Belügyminisztériummal és intéztek minden felmerülő ügyet. Ők nevezték ki azokat a három tagú bizottságokat is, amelyek összeírták a szavazásra jogosultakat. Munkájukat 14 napon keresztül végezték, a városokban egy központi helyen, a megyékben pedig községről községre járva regisztrálták a jelentkezőket. Azt gondolhatnánk, hogy mindenki örömmel élt a frissen kapott jogokkal, de ez koránt sem volt így. Attól félve, hogy az elkészült jegyzékeket adózási, illetve katonaállítási céllal is fel fogják használni, sokan tartózkodtak attól, hogy bejelentsék magukat.
Az 1848. évi 5. törvénycikk a népességszámukat és gazdasági jelentőségüket figyelembe véve pontosan megjelölte, hogy az egyes városok és vármegyék hány követet küldhetnek az erdélyiek nélkül 377 főből álló képviselőházba. A városok közül Pest kiemelkedik a maga öt képviselőjével, Debrecen három képviselővel követi, majd Buda, Kecskemét, Miskolc, Szabadka, Szeged következik két-két fővel. A megyéknél az „élmezőnybe" Bihar (13 képviselő), Nyitra (11), Bács és Pest (12-12) tartozott.
A központi választmányok feladata volt, hogy a megyék területét a követek számának megfelelő választókerületre osszák. Minden kerület egy követet küldött az országgyűlésre, a választás a kerület központi helyén zajlott. Ezek kiválasztásánál szempont volt, hogy lehetőleg a kerület közepén, jól megközelíthető helyen feküdjenek, nagyobb embertömeg elszállásolására, ellátására alkalmasak legyenek és előny volt az is, ha a rend fenntartására megfelelő katonasággal vagy nemzetőrséggel rendelkeztek. A kerületeket úgy próbálták kialakítani, hogy nagyjából 30 ezer lakosra jusson egy megválasztott követ.
A törvény a választások napját nem jelölte meg pontosan, csupán annyit mondott ki, hogy az országgyűlés megnyitása előtt legalább 4 héttel meg kell tartani és ezt megelőzően 15 nappal közhírré kell tenni. Magyarországon a voksolás egy hónapig – június 2-ától július 2-áig – húzódott, Erdélyben pedig be sem fejeződött akkora, amikor az országgyűlés június 5-én összeült.
A választás a kitűzött nap reggelén kezdődött és addig tartott, amíg volt szavazó. Ha úgy alakult, hogy estig nem fejezték be, akkor másnap reggel folytatódott. A jelöltet elég volt a választás kezdetén megnevezni, amennyiben a személyével mindenki egyetértett, akkor közfelkiáltással választották országgyűlési követté. Erre találunk példát Pest megye abonyi körzetében, ahol Teleki László nyerte el a mandátumot ily módon. Az 1848-as választások többsége, mintegy 60 százaléka egyhangú választás volt.
Történelmi távlatból szemlélve hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy 1848 nyarán mindenki átérezte a pillanat magasztosságát, és a legnagyobb rendben és fegyelemmel nyilvánította ki választói akaratát, holott ez nem így történt. A régi beidegződések továbbra is működtek, hasonló kihágások történtek ez alkalommal is, mint a korábbi követválasztásokkor. Pénz, bor, izgatás, fenyegetés, erőszak voltak az eszközök. A leggyakoribb kihágás a jogosulatlan szavazás volt, a legtöbb választási eredményt pedig erőszakos cselekmények miatt semmisítették meg.
Németh György írásának folytatása és a kapcsolódó források az Archívneten
Támogasd a 
szerkesztőségét!
