A zsidók, akik Hitler oldalán harcoltak
2014. március 11. 10:37
A haza mindenekelőtt
Oroszország 1809-ben annektálta Finnországot, amely 1917-ig a cári orosz birodalom autonóm nagyhercegsége volt. A finnek az orosz forradalmat követően, 1917. december 6-án kiáltották ki a függetlenséget, s 1919. július 17-én fogadták el a köztársasági alkotmányt. Az ország függetlenségét és határait az 1920-as tartui finn-orosz békeszerződés erősítette meg. Bár Finnország 1932-ben megnemtámadási szerződést kötött Moszkvával, a Szovjetunió területi követelésekkel lépett fel, ami 1939 novemberében háborúhoz vezetett.
Leo Skurnik és Salomon Klass
A háború kivételes alkalmat kínált a maroknyi finnországi zsidóságnak, hogy egyszer és mindenkorra kinyilvánítsa lojalitását Finnország felé. Livson az Oroszországot és Finnországot összekötő Karéliai-földszoroson harcolt, s bár a finn hadsereg az orosz támadást követően visszavonulót fújt, a férfit harci érdemei elismeréseként őrmesterré léptették elő. A nagyobb létszámú és jobban felszerelt Vörös Hadsereg súlyos veszteségeket szenvedett a téli háborúban, de a harcokban kimerült Finnország 1940. március 12-én kénytelen volt aláírni a békét: területének 10 százalékáról, mintegy 40 000 km²-ről kellett lemondania.
Miután Hitler 1941. június 22-én megindította a Barbarossa-hadműveletet a Szovjetunió ellen, Finnország előtt felcsillant a remény, hogy a németek oldalán visszaszerezze a téli háborúban elveszített területeit. Livson tudott a németországi zsidók elleni náci pogromokról, s a több mint hatmillió európai zsidó halálához vezető zsidóüldözés kezdetét jelentő Kristályéjszakáról is hallott, ám amikor megkapta behívóját, nem sokat tétlenkedett. "Tettem a kötelességemet, ahogy mindenki" - emlékszik vissza a ma 97 éves férfi. "Nem a finn hadseregben harcoló zsidók voltunk, hanem finnek, finn katonák, akik a hazánkért küzdöttünk" - teszi hozzá.
A finn veteránok azóta sokszor és sok helyütt elmondták már, hogy Finnország és Németország két különböző háborút vívott: az egyik önvédelmit, a másik hódítót. "Semmi közöm a németekhez. Egyetlen némettel sem szolgáltam együtt, a németek kétszáz kilométerre északra voltak az ezredemtől" - hangsúlyozta Livson.
Persze nem minden finn zsidó volt ilyen szerencsés. A ma az Oroszországi Föderációhoz tartozó Karéliában a finnek és a németek együtt harcoltak, így a zsidók egyszerre két ellenséggel néztek farkasszemet: egyrészt a szovjetekkel, másfelől a német katonákkal. A származásuk lelepleződése miatti állandó félelem erősen rányomta kapcsolatukra a bélyeget, ám ha ez ki is derült olykor, a németeket gyakorlatilag hidegen hagyta: ők ott akkor finn katonák voltak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
