Etikus-e, amit III. Richarddal tesznek?

2014. február 27. 19:29

Az 1485-ös bosworthi csatában elhunyt III. Richard angol király régóta elveszettnek hitt csontjait 2012 nyarán, egy leicesteri parkoló alatt találták meg brit régészek. A feltárást végző Leicesteri Egyetem később DNS-vizsgálatot végzett, és az eredményeket összevetette III. Richard leszármazottainak genetikai anyagával, amely során bizonyítást nyert, hogy a csontok valóban a királyé voltak.

A csontok újratemetésének helye és mikéntje komoly vitákat szült, legutóbb pedig az verte ki a biztosítékot több kutatónál, hogy az egyetem bejelentette: a csontokból vett DNS szekvenálásával a király egész genomját elkészítik, hogy megnézzék, milyen színű volt az uralkodó haja és szeme, s hogy még többet megtudjanak felmenőiről, illetve arról, milyen betegségekre volt érzékeny az erőszakos halált halt uralkodó.

A III. Richarddal kapcsolatos kutatás eredményeit világszerte felfokozott várakozás övezi, ám a brit történészszakma megosztott. John Ashdown-Hill történész szerint különösen a DNS-szekvenálás aggályos. "Miért a Leicester Egyetem végzi és miért teszi ezt mindenféle konzultáció nélkül?" - teszi fel a kérdést Ashdown-Hill, aki szerint a genetikai tesztek tudományos hozadéka elenyésző, ráadásul sérti a Buckingham Palotával kötött korábbi egyezményeket. "Mégiscsak a királyi család tagjáról és egy volt uralkodóról beszélünk" - így a kutató, aki 2003-ban kezdett el dolgozni a néhai angol király egyik élő leszármazottja mitokondriális DNS-ének szekvenálásán.

A király földi maradványainak felkutatását a hobbi-történészekből álló Richard III Society sürgette. A magát elkötelezett Richard-pártinak tartó forgatókönyvíró, Philippa Langley vette kézbe a projekt irányítását és arra kérte a leicesteri városi tanácsot, hogy hagyja jóvá a tanács épületéhez tartozó parkoló alatti ásatás megkezdését, mivel a történelmi feljegyzések szerint ott lehet a sírt rejtő ferences rendi Grey Friars templom. Az ásatást a Richard III Society finanszírozta, a munkálatokra pedig a University of Leicester Archaeological Services (ULAS) szakembereit kérték fel.

A jelenleg érvényes tervek szerint III. Richardot a leicesteri katedrálisban temetik újra. Nagy horderejű történelmi projektről lévén szó, a döntés sokak szemét csípi, s egyesek azt szeretnék, ha az angol uralkodót a "fogadott" szülővárosában, Yorkban helyeznék végső nyugalomra. Ha az újratemetésre végül valóban Leicesterben kerül sor, a szakembereknek még azokat is meg kell győzniük, akik túl modernnek tartják III. Richard tervezett síremlékét.

Hasonlóan problematikusak a Richard csontjain végzett genetikai vizsgálatok. Mivel az uralkodót koporsó és a személyazonosságára utaló mindenfajta utalás, jel nélkül temették el, a mitokondriális DNS-teszt szükséges volt, ám Ashdown-Hill szerint minden további genetikai elemzés szükségtelen és precedens nélküli. "A királynő nem engedné a további királyi maradványok exhumálását és kutatásukat" - vélekedett Ashdown-Hill, és utalt a 8 éves korában elhunyt nyolcéves yorki hercegnő, Anne de Mowbray esetére, akinek csontjait alighogy megtalálták, egy évvel később, 1965-ben már el is temették a westminsteri apátságban.