Egy monumentális festmény újjászületése - V.
2014. február 17. 17:48
Volt egyszer egy festmény, mely most - tehetséges restaurátor-kezeknek hála - Csipkerózsika-álmából ébred. Egy monumentális festmény története következik (5. rész)
Zichy a festményen azt a történelmi és egyben szimbolikus eseményt ábrázolta, amikor Erzsébet királyné elhelyezi koszorúját Deák ravatalán. A nemzet fájdalmában osztozó királyné demonstratív tettével vigaszt nyújt a gyászoló nemzetnek, Deák halálával ő a jövő záloga, a kiegyezéssel megmentett hon további hű képviselője.
A nemzet gyászát és a jövőbe vetett hitet a festményen két allegorikus szereplő is megjeleníti. A Haza sír Deák teteme fölött, egy szárnyas Géniusz mintha örülne Erzsébet jelenlétének, egyik kezével vigasztalva átöleli a gyászoló Hazát, másik kezével csillagkoszorút tart a királyné fölött. A kép előterében alapos részletességgel megfestett koszorúk sorakoznak, a ravatal mellett karcsú, magas gyertyák meleg „földi” fénye látszik, ami mellett a csillagkoszorú tiszta sugarai az égi fényt sugallják.
A festmény témájától szenvedő művész a sok színpadias részletet és a gyertyatartókat, koszorúkat a tanítványával, az orosz udvari orvos lányával, Mary Etlingerrel festette meg. A kép többi részéhez képesti különbség a kortársaknak, úgy a mai szemlélőnek is feltűnik: a túlságosan részletesen megfestett gyertyatartók és koszorúk nem illeszkednek harmonikusan a kompozícióba. Zichy az újságírók előtt tagadta ugyan, hogy Mary festette a kép ezen részeit, azonban barátjának, Jókai Mórnak elárulja ezt egy levélben.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
