Bizonyított III. Amenhotep és Ehnaton társuralkodása
2014. február 10. 08:38
Régóta folyik a vita arról a történészek körében, hogy volt-e társuralkodás III. Amenhotep és fia, IV. Amenhotep, azaz a későbbi Ehnaton között, és ha igen, mennyi ideig tartott. Egyes elméletek szerint Ehnaton tizenhét uralkodási évéből tizenkettőt apjával közösen uralkodva töltött, mások ennél jóval rövidebb időt, egy-két évet tartanak elképzelhetőnek. Korábban nem volt ismert olyan szilárd régészeti bizonyíték, amely eldönthette volna a disputát, ám múlt hét csütörtökön Mohammed Ibrahim egyiptomi régiségügyi miniszter bejelentette: a luxori Amenhotep-Huy sírban talált felirat tanúsága szerint III. Amenhotep valóban megosztotta hatalmát Ehnatonnal, s a társuralkodás legalább nyolc évig fennállhatott.
Amenhotep-Huy Egyiptom vezírje volt III. Amenhotep fáraó uralkodása idején (i. e. 1391 - i. e. 1353), s Alsó-és Felső-Egyiptom irányítását felügyelte, illetve - a másik vezír, Ramosze mellett - ő felelt az egyiptomi építkezésekért is. Sírját 1978-ban a thébai nekropoliszban, a mai Luxor nyugati partján, el-Asszaszifban fedezték fel. A madridi Instituto de Estudios del Antiguo Egipto vezette nemzetközi kutatócsapat 2009 óta folytat feltárásokat a sírban (a projekt spanyol nyelvű honlapja itt, az ásatásokról készült videók pedig itt taláhatók).
III. Amenhotep (i.e. 1388-1351 vagy 1391-1353) a XVIII. dinasztia 9. uralkodója, az Újbirodalom egyik legbefolyásosabb fáraója, a legendás gyermekfáraó, Tutanhamon nagyapja volt. Uralkodása alatt Egyiptom élénk kereskedelmi kapcsolatokat tartott fenn a Földközi-tenger keleti medencéjének népeivel, országlását monumentális épületek, köztük a luxori templomkomplexum, valamint a karnaki templomegyüttes jelentős része és szobrok sokasága fémjelzi.
A fáraók közül neki maradt fenn a legtöbb szobra, összesen 250. Az uralkodása vége felé született szobrokon már a beteg embert ábrázolták a fáraó művészei; a múmiáján végzett orvos szakértői vizsgálatok megállapították, hogy Amenhotepet ízületi gyulladás kínozta, kórosan meghízott, sok lyukas foga és tályoga lett, ami pokoli fájdalommal járhatott. A fáraó az ötvenes éveiben hunyt el, és nem kizárt, hogy az Egyiptomot gyermekkora óta irányító, betegeskedő III. Amenhotep valamikor maga mellé vehette fiát, hogy könnyebben megküzdjön az uralkodással járó nehézségekkel.
A társuralkodás mellett szólhat az az amarnai levéltárban fennmaradt levél, amelyet Tusratta (i. e. 1360-kb. i. e. 1330), Mitanni királya írt, és amelyben utal a III. Amenhotep halálát követő gyászra, illetve az utód, IV. Amenhotep trónra lépésére. Az ékírásos tábla azonban éppen a dátumnál sérült meg, így nem derül ki belőle, hogy a 2. vagy a 12. évről van-e benne szó, illetve a gyászként megfeleltethető akkád kimr(um) szót lehet-e ebben a kontextusban így fordítani. (a további lehetséges régészeti bizonyítékok itt olvashatók).
A társuralkodásra utaló, nemrégiben előkerülő feliratok egyes jeleneteinél apa és fia ugyanazon a helyen, egymás után láthatók, de vannak olyan kártusok (az a hosszúkás keret, amelybe a fáraók és feleségeik, illetve a királyi család más tagjai nevét írták), ahol a két fáraó szintén egymást követi. Ez azért is érdekes, mert a vezír sírjára mindig annak a fáraónak a kártusa került, akit szolgált. Szintén a közös uralkodás teóriáját erősíti a feliratok ideje, jelen esetben III. Amenhotep első szed-ünnepe. A fáraót szimbolikusan megfiatalító ünnepet rendszerint a fáraó 30. uralkodási évében tartották meg először, utána pedig körülbelül háromévenként került sor rá - s mivel a fáraó 38 évig uralkodott, III. Amenhotepet legalább nyolc évig társuralkodóként segíthette fia.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
