Megtalálták az egyik legrégebbi római templomot
2014. február 3. 08:13
Az egyik legrégebbi római templom maradványaira bukkantak az olasz főváros történelmi központjában, a Sant'Omobono-i régészeti lelőhelyen.
A Michigani Egyetem, a Calabriai Egyetem, a Museum of London Archaeology és a római önkormányzat szakemberei egy 3 méter mély ásatási szelvényben egy ősi, i.e. 6. századi templom maradványaira bukkantak a római Sant'Omobono-i lelőhelyen. A Tarquiniusok idején alapított, i.e. 509 körül befejezett, majd a Sulla-féle polgárháborúk idején, i.e. 83-ban lerombolt Iuppiter temploma mellett ez lehet a legrégebbi templom az ókori Róma területén.
Mivel a szelvény több mint két méterrel a talajvízszint alatt húzódik, a szakembereknek fém hullámlemezzel kellett megerősíteniük a falakat és szivattyúkkal dolgoztak, hogy az ősi rétegeket feltárhassák. Ezért is fordultak Alison Telferhez, a Museum of London Archaeology munkatársához, akinek nagy tapasztalata van az elmocsarasodott londoni lelőhelyeken történő ásatásokban.
A régészek először három sor, vulkáni tufából készült, az építése óta eltelt több ezer év ellenére is egy síkban maradt kőfalat és egy lépcsőt találtak. A templom alapjait csak három nap után sikerült feltárni. A szakrális építménytől nyugatra agyagtöltésre bukkantak; ez vélhetően partfal lehetett, amely az áradásoktól óvta a templomot vagy az építkezéskor használták. Előkerült néhány váza is, amelyek valószínűleg áldozati ajándékok lehettek.
A romokat a Forum Boarium, az egykori marhapiac területén találták meg. A Tiberis közelében fekvő terület kereskedelmi központ volt, s a templom építésének idején Róma a mai Ciprussal, Libanonnal és Egyiptommal is kereskedett, ahogy a latinokkal, a szabinokkal és az etruszkokkal is kapcsolatban állt. A templomot szándékosan a kikötő mellé építették, hogy ezzel is üdvözöljék a kereskedőket és az idelátogatókat, kinyilvánítva jó szándékukat, illetve azt, hogy a kereskedelem tisztasága felett felsőbb hatalmak őrködnek.
A régészek szerint a templomot valószínűleg Fortuna tiszteletére emelték, s a korai köztársaság idején, az i.e. 5. század környékén bonthatták le. Később ikertemplom épült a helyén, amely Fortuna és az anyaistennő, Mater Matuta („Reggeli Anya”) dicsőségét hirdette. A templomokat többször átépítették, majd a 6. században kora keresztény templomot húztak fel a területen.