Hordozható grillsütővel piknikezhettek a mükénéiek
2014. január 9. 17:08
Bár hírnevüket mint pompás palotaépítők és harcosok alapozták meg, a mükénéiek a konyhaművészetben is jeleskedtek. Az ókori nép szakácsai háromezer évvel ezelőtt hordozható grillen süthettek kenyeret és készítették el a húst a szuvlákihoz.
A mükénéi Görögország a késő helládikus bronzkor civilizációja, amely a görögök Égei-tengerhez való érkezésével kezdődött i. e. 1600 körül, Homérosz epikája és a görög mitológia nagy része is erről a korszakról szól. Nevét az egyik legjelentősebb régészeti lelőhelyéről, a peloponnészoszi Argolisz északnyugati részén található Mükénéről kapta. A Heinrich Schlieman által feltárt civilizáció i. e. 1100 körül omlott össze. A mükénéiek eltűnése az ókor egyik legnagyobb rejtélye.
A mükénéiek nagyszerű palotákat és arannyal díszített sírokat hagytak az utókorra többek között Püloszban és Mükénében, de az elmúlt több mint száz esztendő alatt kevésbé látványos leletek is előkerültek, például szuvlákitálak vagy éppen kavicsos agyagból készült rosták. (A szuvláki egy ma is népszerű görög gyorsétel: a fa- vagy fémnyársra jellemzően sertéshúst húznak, amit faszénen vagy roston sütnek meg.)
Egészen eddig nem tudtuk, hogyan használták ezeket az eszközöket - mondta el Julie Hruby, a Dartmouth College munkatársa az Amerikai Régészeti Intézet januári éves ülésén, emlékeztetve arra, hogy bár receptek nem maradtak fenn, "ismerünk olyan agyagtáblákat, amelyek az ünnepségek előkészületeiről szólnak", így van fogalmunk arról, mik lehettek a hozzávalók, igaz, az ételek elkészítésének módjáról e kellékek mesélnek a legtöbbet.
A szuvlákitálak négyszögletes kerámiaeszközök voltak, amelyeket a húsnyárs alá helyeztek - azt csak találgatni lehet, hogy közvetlenül a tűz fölé tették, vagy izzó szenet raktak bele. A rosták ellenben kerek formájúak voltak, egyik oldaluk simára csiszolva, a másik pedig apró lyukakkal teli, ám azt, hogy melyik fele nézett felfelé sütés közben, nem tudni.
A kulináris rejtélyeket Hruby és Connie Podleski, az Oregon College of Art and Craft keramikusa két rosta- és két szuvlákitál-replikával próbálta megoldani. Kísérletük során megállapították, hogy valószínűleg szenet helyeztek a tálba, mivel azzal sokkal hatékonyabb lehetett a főzés; a tűz fölé tett tál fala egyszerűen túlságosan vastag volt, hogy átadja a hőt. "Ezeket talán hordozható eszközként kell elképzelnünk, amit piknikek alkalmával használtak" - mondta el Hruby. S ami a rostát illeti, a kísérletből kiderült, hogy a kenyér sokkal nagyobb valószínűséggel ragadt oda, ha a sima felületen sütötték. Hruby szerint egyébként kizárt, hogy a mükénéi elit maga főzött volna: ahogy arra a lineáris B-írások is utalnak, hivatásos szakácsok végezték el a feladatot.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
