Zsiráfot ettek Pompeji lakói

2014. január 6. 11:43

A régészek - akik az Amerikai Régészeti Intézet és az Amerikai Filológiai Társaság közös chicagói ülésén mutatták be kutatásaik eredményét - több éven át végeztek ásatásokat az i.sz. 79-ben a Vezúv kitörésekor elpusztult ókori romváros, Pompeji legforgalmasabb, s egyben legrégibb kapuja, a Porta di Stabia (Stabiai-kapu) által határolt - ma jórészt elfeledett - területen.

Steven Ellis, a Cincinnati Egyetem segédprofesszora elmondta, hogy több mint tíz éven keresztül kutatták a pompeji középosztály és az alsóbb társadalmi rétegek mindennapjait, köztük a római kori város lakóinak étrendjét. A régészcsapat összesen tíz különböző épületmaradvány helyén és húsz, főleg ételt és italt kínáló üzlethelyiség, kocsma és étterem előtt végeztek ásatásokat.

A kutatók tíz latrinát, számos csatornát, illetve emésztőgödröt találtak, majd elvégezték a konyhahelyiségekben és az emberi ürülékekben talált maradványok kémiai vizsgálatát. Mint ahogy arra Ellis és munkatársai rámutattak, Pompejiben még az alsó rétegek is igen jól és változatosan táplálkoztak, hiszen nagyon sok gabonát, gyümölcsöt, olivát, tojást, lencsét, különböző magokat és halat ettek. A legérdekesebb lelet kétségkívül a zsiráfmaradvány volt, ez az eddigi egyetlen olyan ismert zsiráfcsont, amit egy régészeti ásatáson tártak fel Olaszország területén.

A mediterrán menüt - legalábbis a tehetősebbek esetében - a mai Spanyolország területéről származó sózott hal, tengeri sün és kagyló egészítette ki. Ellis és csapata ezzel megcáfolta azt a közkeletű vélekedést, hogy miközben a pompeji elit egzotikus ételeket fogyasztott, addig a szegények éheztek és magokon éltek volna. A városlakók életszínvonala sokkal magasabb volt, sőt a kutatás során arra is fény derült, hogy Pompeji olyan távoli helyekről is importált - például fűszereket -, mint a mai Indonézia.