Minden kiderül az 1. pun háború döntő ütközetéről
2013. november 13. 10:15
I.e. 241. március 10-én, a Szicília nyugati partjaitól 7 kilométerre, Trapani és Marsala között elhelyezkedő Egadi-szigeteknél Róma ősellenségével, Karthágóval nézett farkasszemet. A punok a döntőnek bizonyuló csatában vereséget szenvedtek, Karthágó békekötésre kényszerült, Róma pedig Szürakuszait és környékét leszámítva megszerezte Szicíliát, ezzel megnyílt az út előtte, hogy az egész Földközi-tenger ura legyen.
Az első pun háborút lezáró Egadi-szigeteki ütközet volt az első olyan tengeri csata, amelynek pontos helyét sikerült azonosítani. Szakértők most arra készülnek, hogy eddig nem látott részletességgel dokumentálják a csatát és megismerjék az összecsapás körülményeit.
A kutatást végző Egadi Island Survey-t a Soprintendenza del Mare és az RPM Nautical Foundation hozta létre tíz évvel ezelőtt. Később csatlakozott hozzájuk Jon Henderson, a Nottinghami Egyetem víz alatti régészettel foglalkozó munkatársa, aki a legújabb csúcseszközökkel készül feltérképezni a ma természetvédelmi területet és környékét a csata minél alaposabb megismerése végett.
„Meglepő, de a bőséges irodalmi utalások ellenére, s ismerve a tengeri ütközetek és a tengerek feletti uralom fontosságát az ókorban, soha nem sikerült lokalizálnunk tengeri csata helyszínét korábban. Az teszi izgalmassá a projektet, hogy ez egy jelentős összecsapás volt a rómaiak és a punok között, ami után Róma megkezdhette az egész Mediterráneum meghódítását” – fejtette ki Henderson.
A történelmi források Szicíliától nyugatra, Levanzo szigete mellé teszik a csata helyszínét; az ütközet viszonylag gyorsan, néhány óra alatt lezajlott, a rómaiak lesben állva támadták meg a pun egységeket, elvágva előlük a tengeri útvonalat. Korábban a szigethez közeli sekélyes vizeket jelölték meg az ütközet lehetséges helyszínének, de a szicíliai búvároknak az ősi horgonyokról szóló beszámolói az Egadi-szigetek és az északnyugat-szicíliai Trapani közti területet valószínűsítették.
Ezen információkból kiindulva küldött búvárokat a tengerfenék átfésülésére Sebastiano Tusa, a Soprintendenza del Mare történésze. Nem hiába: a munka során ötven vasmacskát találtak, az egyik halász pedig egy bronzsisakot hozott a felszínre. Ezek, illetve az első hajókos (rostrum) megtalálása perdöntő bizonyítéknak bizonyult. Tusa és a RPM Nautical Foundation végül összesen tizenegy hajókost fedezett fel a partokhoz közel. A hajókosok – amelyek a kutatások szerint védelmi funkcióval is rendelkeztek – rendkívül fontos leletek, mivel vizsgálatukból lehet következtetni a hajók méretére és megépítésük módjára.
A Hercules nevű kutatóhajó jelenleg is végzi a csata topográfiai felmérését. Henderson a part menti kutatások során alkalmazott szektor-szkenneres technológiával készíti el az ütközet helyszínének részletes vizsgálatát: a világ legrégebbi víz alatti városánál, a görögországi Pavlopetrinél már alkalmazott technika egy 50-szer 60 méteres területet fésül át. A Honor Frost Foundation pénzbeli támogatásával megvalósuló projekt során eddig több, amforákban talált leletet emeltek ki; ezek kutatását jelenleg a Nottinghami Egyetemen végzik. A szakértők azt remélik, hogy az ősi matériák vizsgálata révén alaposabban megismerhetik az ókori hajók fedélzetének mindennapjait.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
