A nulladik zsidótörvény
2013. szeptember 29. 20:56 Csernus Szilveszter
Kevesebb zsidó egyetemista
A numerus clausus után a zsidó egyetemi hallgatók aránya 12,5%-ra esett vissza. Utoljára az 1870-es években volt ilyen alacsony ez a szám. Az 1920/1921-es tanévvel kezdődően az egyetemi hallgatók összlétszáma is csökkent, a világháború végi 16 ezerről 13 ezerre, de a bethleni konszolidáció éveiben az egyetemi hallgatók száma lassan növekedett.
A legdrasztikusabb változás a magyarországi egyetemi hallgatók háromnegyed részét tömörítő Budapesti Tudományegyetemen (az ELTE elődje) volt: itt 40%-ról 7-8%-ra csökkent a zsidók aránya. Itt tanult ugyanis a legtöbb zsidó a világháború előtt (és alatt), itt voltak a legkeményebb atrocitások, sőt az egyetem professzorai is követelték a numerus clausus bevezetését a kormánytól.
A mindenképpen felvételizni vágyók előtt így három lehetőség állt. A tehetősebbek külföldre, zömmel Olaszországba, Bécsbe, vagy Prágába mentek tanulni; a többiek benyújtották kérelmüket a három vidéki (a debreceni, a szegedi és a pécsi) egyetem egyikére; vagy egy főiskolán kezdték meg tanulmányaikat, azokra ugyanis nem terjedt ki a numerus clausus hatálya.
A magángazdaság vezető posztjain az egyetemi diploma egyébként sem volt követelmény, sőt a korszakban olyanok is elhangzottak, hogy a gazdaságban egyébként is „fordított numerus clausus” uralkodik. De az 1938-39-es zsidótörvények (amelyek hivatkoztak az 1920-as numerus claususra) már a gazdasági szférákat is érintették.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
