A nulladik zsidótörvény
2013. szeptember 29. 20:56 Csernus Szilveszter
Nem sokkal a Trianon utáni első egyetemi szemeszter előtt új korszak kezdődött a magyar felsőoktatásban. Kilencvenhárom éve, 1920. szeptember 26-án fogadta el a Nemzetgyűlés az úgynevezett „numerus clausus” törvényt, amely drasztikusan lecsökkentette a zsidó hallgatók számát a magyarországi egyetemeken. A tanszabadságon csorbát a törvény szeptember 28-i végrehajtási utasítása ejtett, ami a zsidókra is kiterjesztette a „népfaji” kvótát. A tizennégy évig hatályban lévő törvény a magyar tudománytörténet fekete foltja.
Zsidótörvény-e a numerus clausus?
A Teleki Pál első kormánya által beterjesztett és végrehajtott 1920/XXV. törvénycikk, „a tudományegyetemekre, a műegyetemre, a budapesti egyetemi közgazdaságtudományi karra és a jogakadémiákra való beiratkozás szabályozásáról” bevezette a numerus clausus rendszerét. A latinul zárt számot jelentő, eredetileg dologi jogi fogalom alkalmazása azt jelentette, hogy ezt követően csak a vallás- és közoktatásügyi miniszter által meghatározott keretszámban vehetik fel a diákokat az egyetemek. Ez felrúgta az addigi rendszert, ugyanis érettségi bizonyítvány birtokában bárki beiratkozhatott egyetemre 1920 előtt - túlképzés mégsem volt.
A törvénycikk három kritériumot írt elő az egyetemi polgárrá váláshoz. Először is „nemzethűségi és erkölcsi tekintetben feltétlenül megbízhatóknak” kellett lenniük a tanulóknak. Ez nem csak a beiratkozókra, az egyetem minden hallgatójára vonatkozott. A miniszter által megállapított létszámkereten belül került sor a törvény alapján a beiratkozási engedély megadására, ahol először a nebuló „szellemi képességeit”, azaz érettségi eredményét és szaktudását vették figyelembe szóbeli elbeszélgetés alapján.
A törvénycikket a 3. szakaszának harmadik bekezdése tette hírhedtté: itt jelent meg a szintén újdonságnak számító nemzetiségi-faji kvóta, azaz „az ország területén lakó egyes népfajokhoz és nemzetiségekhez tartozó” hallgatók arányának lehetőleg el kellett érnie az adott „nemzetiség, vagy népfaj országos arányszámát, de legalább (...) annak kilenctizedrészét”. A törvénycikk nem említ konkrét nemzetiségeket, vagy vallási közösségeket, így zsidókról sem ejt szót.
Magát a numerus clausust behozó törvénycikket nem tekinthetjük zsidótörvénynek, mivel az közvetetten sem tartalmaz korlátozást konkrétan a zsidókat illetően, ellentétben a későbbi zsidótörvényektől. Ugyanis a magyar jogban a zsidók ekkor még nem nemzetiségnek, hanem más vallású magyaroknak (egy ötödük pedig németnek) számítottak, és magukat is annak vallották.
Ezt a törvénycikk szeptember 28-i végrehajtási rendelete változtatta meg, ami a magyar jogtörténetben elsőként külön nemzetiségnek veszi a magyar anyanyelvű izraelitákat. A numerus clausus törvény végrehajtása így hétre bővítette Magyarország hat „hagyományos” nemzetiségét, azaz anyanyelvüket mellőzve kirekesztette az izraelitákat a magyarságból. A zsidók így vallásuk alapján váltak nemzetiséggé.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
