Mit tanultak a kisiskolások a reformkorban?
2013. szeptember 2. 14:31
Szeptemberben több tízezernyi általános iskolás kezdi meg a tanévet. Az alapfokú oktatás a 18. század derekától vált kötelezővé Magyarországon, már akkortól rendeletben szabályozták, mit és hogyan kell tanulniuk a nebulóknak.
Nem volt megszabott szünidő
A „Magyarország elemi tanodáinak szabályai"-ról szóló 1845/25224. számú nyomtatott helytartótanácsi rendelet módosította és pontosította a Mária Terézia által 1777-ben kiadott „Ratio educationis" nevű rendeletet és annak 1806. évi bővítését - ezek szabályozták elsőként a magyarországi közoktatás ügyét. Amíg korábban az oktatás kizárólag a papság és a szerzetesrendek kezében volt, Mária Terézia idején kiépült az állami iskolahálózat, amelyen belül már különbséget tettek a falusi, mezővárosi és városi iskolák között. A tanítás ettől kezdve államilag alkalmazott oktatókkal folyt, és az uralkodók szabályrendeletben írták elő a tanítás módját, a tananyagot, valamint azt is, kinek és mikor kell iskolába járnia. A 18. században a falvakban már az öt-hat éveseknek kellett késő ősszel-télen, vagyis a mezei munkák befejeződése után az iskolát látogatniuk, a városi iskolákban azonban egész évben (nyáron is), délelőtt és délután is folytak tanórák.
Az 1845. évi módosítás továbbra is kötelezővé tette a 6 és 12 év közötti gyermekek iskolalátogatását. Az alsó két évfolyamon, az úgy nevezett alsó elemi tanodában a mezőgazdasági munkák idején a tankerületi főigazgató többször is elrendelhetett rövid szünidőt, összesen legfeljebb hat hetet - itt nem volt megszabott szünidő. A tanév a felső elemi tanodákban október első napjaitól augusztus négy első napjában végződött, vagyis a szünet kb. két hónapot tartott.
A rendelet részletesen előírta az egyes, úgy nevezett elemi osztályok tananyagát, amelyek az elemi tanodákban „a nevelés és oktatás első s legfőbb kellékeire és szükségeire szoritván, s a mellőzhetetlen mivelődés első fokára mindenkinek, akármilly sorsú és állású legyen bár, elkerülhetetlenül szükségesek".
Az alsó elemi iskolások, vagyis a kezdő tanulók számára az alapvető követelmény a hittan alapjainak elsajátítása volt. Segítségül a hittankönyv, az úgy nevezett katekizmus (káté, „katekéta") szolgált, amely kérdés-felelet formában a keresztény vallás alapelemeit magyarázta el egyszerűen, érthető módon. A katolikus káté főbb fejezetei a hitvallás, a tízparancsolat, a szentségek és imák voltak. Az 1789-ben Budán kiadott káté ezen kívül külön fejezetet szentelt az „utolsó dolgoknak", vagyis a halálnak és az utána következő eseményeknek: az utolsó ítéletnek, a pokolnak és a mennyországnak. A tanítónak a hittan mellett erényes és jámbor viselkedésre is kellett ösztönöznie a diákokat. Ezen felül az evangéliumi, bibliai történetekkel is meg kellett ismertetnie őket.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
