Küzdeni kellett a csokoládé elfogadásáért az újkorban

2013. szeptember 2. 13:24

„Ez nem csokifagylalt, mivel sűrűbb, inkább a kávézókban kapható csokoládés italok sötétebb fajtájának mondanám” – fogalmazott Kate Loveman, a Leicesteri Egyetem kutatója, miután elolvasta a receptet. „Az ételek fagyasztása csúcstechnológiát igényelt a 17. századi Angliában, így a jeges termékek a luxus kategóriát képviselték” – fűzte hozzá.

A most fellelt dokumentum gazdája, Sandwich earlje, Sir Edward Montagu az 1660-as években kezdett el recepteket gyűjteni, jóval azelőtt, hogy ük-ükunokája, Sandwich negyedik grófja, John Montagu „feltalálta” volna a róla elnevezett szendvicset. (A nagy kártyás hírében álló Montagu egyszer állítólag nem akart felállni az asztaltól, amely mellett kártyázott, így azért, hogy egyen valamit, azt kérte a szolgáitól, tegyenek neki egy szelet húst két szelet kenyér közé.)

A recept szerint a hóval és sóval összekevert csokoládét kanállal kellett fogyasztani, elkészítését az earl maga eszelte ki – olvasható a Journal of Social History legújabb számában. Az édességet egyébként már 1640 körül reklámozták Angliában, de az egzotikusnak – s nem utolsósorban afrodiziákumnak – tartott édességet évtizedeken át gyanúsan szemlélték: olyan figyelmeztetések is megjelentek, hogy álmatlanságot és aranyeret okoz, árt a szívnek, a gyomornak és a tüdőnek.

A csokoládéárusok az 1650-es években bukkantak fel Londonban, s még a századforduló előtt megjelentek az arisztokrácia minden igényét kielégítő csokoládéházak, az édességet népszerűsítő reklámok pedig egyre elfogadottabbá váltak – igaz, azok üzenete ma elég idegenül csengene. „A 17. századi hirdetések még arról szóltak, hogy a gyakori csokoládéfogyasztás hizlal, ami akkor vonzó volt, persze a modern marketing ezt nyilván szeretné elhallgattatni” – így Loveman.