Ejtőernyős ebeket vetettek be a britek a 2. világháborúban

2013. július 30. 18:05

A brit Ken Bailey tizedest arra utasították a felettesei, hogy olyan kutyákat (angol becenevük a „paradogs” volt) képezzen ki, amelyek az ellenséges vonalak mögé jutva a britek „szemei és fülei” lehetnek a földi hadszíntéren. Az állatok minimális ételt és vizet kaptak az ugrás előtt, majd a normandiai partraszállás keretében ejtőernyős ugrással jutatták őket a német vonalak mögé. Külön betanították nekik, hogyha egy bizonyos hangot meghallanak, megmerevedjenek, s ne mozduljanak. Arra is felkészítették őket, hogy ne legyen zavaró számukra a hangos zaj vagy a különböző szagok. Gazdáiknak általában volt egy darab hús a zsebükben, amivel rávették az állatokat a veszélyes manőverre.

A 13. (lancashire-i) ejtőernyős zászlóaljban szolgáló Bailey által készített dokumentumokat Andrew Woolhouse fedezte fel, aki öt évet töltött a kutatásukkal. Az egyik iratban egy Reena nevű kutya kiképzéséről lehet olvasni: „kissé zavartan nézett körül, de semmi jelét nem mutatta a félelemnek. A nevét kiáltottam, ő azonnal felém fordult, s vadul csóválni kezdte farkát. A kutya végül 25 méterre landolt tőlem, teljesen nyugodt volt, alig fészkelődött, a leérkezés után egyszer körülnézett, talpra állt, majd ismét körbenézett.”

Bailey egyébként egy Bing nevű, elzászi collieval ugrott Normandiában, amely végül egy fa tetején landolt, s a katonáknak kellett leszedniük a pórul járt ebet. Néhány hónappal később Bing a Varsity-hadművelet részeként Németországba repült, ahol egy házat kellett megvizsgálnia. Szimatot fogott, s rögtön jelezte a briteknek, hogy – valószínűleg – német csapatok állomásoznak az épületben. A szövetséges csapat körbevette az objektumot, majd sikeresen elfogták az ellenséges katonákat.

A négylábú később megkapta a Dickin-medált, amely a Viktória-kereszttel egyenrangú, állatok számára adható legmagasabb rangú brit katonai kitüntetés. A háborút követően Bailey megtartotta az elzászi kutyafajtákat, s a tenyésztésükbe kezdett.