Csizmák miatt hullottak a katonák Gettysburgnál
2013. július 1. 10:39 MTI
Százötven éve, 1863. július 1-jén kezdődött az amerikai polgárháború menetében fordulópontnak számító gettysburgi csata, amelyben az északiak szörnyű vérveszteség árán megállították a déliek előrenyomulását, és átvették a kezdeményezést.
Véletlenül bonyolódtak a mindent eldöntő ütközetbe
Az Egyesült Államok történetének legnagyobb és legvéresebb, hazai földön vívott háborúját a szabad munkaerőt foglalkoztató, fejlett északi és a döntően rabszolgatartó, ültetvényes gazdálkodást folytató déli államok vívták. A konfliktusnak gazdasági, politikai és ideológiai okai egyaránt voltak: az északiak elvi alapon és józan megfontolásból is ellenezték a rabszolgatartást, mert úgy vélték, hogy az hátráltatja a gazdaság fejlődését, emellett az északiak a szövetségi kormány, a déliek az egyes államok hatalmának növelését akarták.
A polgárháború kirobbanásának lehetősége az 1860. novemberi elnökválasztás után rémlett fel, miután a voksolást a republikánus, a rabszolgatartás elszánt ellenfelének számító Abraham Lincoln nyerte meg. Hét déli állam még az új elnök beiktatása előtt kimondta elszakadását, és 1861. február 9-én megalakította az Amerikai Konföderált Államokat. Csapataik 1861. április 12-én megostromolták az unionista északiak kezén lévő Sumter-erődöt, ezzel kitört a háború.
Jóllehet Észak népességben és gazdasági erőben felülmúlta a Dél összesen 11 államát, a háború kezdetben a rendkívül tehetséges Robert E. Lee tábornok vezette déliek sikereit hozta. Lee több csatában is megverte a Virginiába betörő északiakat, majd 72 ezer emberével ellentámadásba ment át: a háború pusztította Virginiából a hadszínteret az érintetlen Pennsylvania államba helyezte át, és már közvetlenül fenyegette Washingtont és Philadelphiát. Lee arra számított, hogy hadjáratával nyomást gyakorol az északi közvéleményre, amelyben egyre erősödött a déliekkel való kiegyezést sürgető békepárt hangja.
Lee a sarkában lévő, 95 ezer fős északi Potomac hadsereget június közepén szétverte, ezt követően Lincoln George G. Meade vezérőrnagyot nevezte ki az északiak parancsnokává. Lee június 28-án Gettysburg közelében kezdte összevonni erőit, az északiak mintegy harminc kilométerrel arrébb, Frederick mellett táboroztak.
A két hadsereg véletlenül bonyolódott a mindent eldöntő ütközetbe. Egy déli egység június 30-án éjszaka behatolt Gettysburgbe, hogy csizmákat szerezzen, s eközben meglátott egy északi felderítő lovas dandárt. Összecsapásra nem került sor, de a déliek másnap nagyobb erőkkel tértek vissza, s látva, hogy jelentős túlerőben vannak, Lee kifejezett tiltása ellenére támadást indítottak. Az északiak azonban éjszaka a városka melletti dombokon beásták magukat és három órán át védekeztek, amíg megérkezett az erősítés. A harcokba ezután folyamatosan kapcsolódtak be újabb és újabb konföderációs és szövetségi alakulatok, végül a délieknek sikerült áttörniük az északiak első védelmi vonalát. A várost elfoglalták és sok hadifoglyot ejtettek, de időközben a Gettysburgtől délre fekvő, stratégiai jelentőségű dombokat Meade csapatai szállták meg.
A második nap reggelére mindkét oldalon a teljes hadsereg lépett akcióba. A katonáiban feltétel nélkül bízó Lee azt tervezte, hogy a jobbszárnyon elterelő támadást indít, miközben a fő erőkkel áttör a jóval kedvezőbb pozíciót elfoglaló északi balszárnyon. Terve majdnem sikerrel járt. az északiak baloldala nem volt megerősítve, Meade csak az utolsó pillanatban tudott ide erősítést átdobni, de csapatait így is visszaszorították. Az elkeseredett küzdelemben több északi egység szinte teljesen megsemmisült, mindkét félről öngyilkos bajonett-rohamok követték egymást, de a stratégiai fontosságú magaslatok az északiak kezén maradtak.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
