Hogyan jelentették be régen a királyi utód érkezését?
2013. június 25. 18:41
A brit királyi család számára a cambridge-i herceg vagy hercegnő első gyermekének bejelentése mindig is nagy kihívás volt. Hogyan lehet méltóságteljesen és a protokollt betartva a legnagyobb tisztességgel közölni a hírt, amikor az pillanatok alatt körbeér a világon? Sokak szerint a dinasztia tagjai máig nem találták meg a kérdésre a megfelelő választ.
Szájról szájra
Amikor II. Erzsébet dédapja, a későbbi VII. Edvárd 1841. november 9-én Viktória első gyermekeként meglátta a napvilágot, gyakorlatilag kőbe vésték a brit királyi család gyermekáldásainál a bejelentések során követendő szabályokat. „Ezt a fontos örömhírt rögtön a város tudtára adták a Tower ágyúinak elsütésével” – így számolt be a London Gazette különszáma aznap este, amivel gyakorlatilag hivatalosan is rögzítették az ilyen esetben szokásos tennivalókat.
Mielőtt az újság közzétette az örömteli pillanatot, vagy a Tower fegyverei elsültek volna, a páratlan esemény híre szájról szájra terjedt. A politikusokat például a palota kapuinak felhúzásával tájékoztatták az örömhírről; érthető módon kevés külsős személy tartózkodott aznap a Buckingham palotában, bár például néhányan, mint Sir Robert Peel, a brit miniszterelnök ez esetben kivételnek számítottak. November 10-én már a nyilvánosság számára is tény volt: trónörökös született.
A csecsemő Viktória
Az a gyakorlat, amely során a politikusok voltak a királyi születések tanúi és egyben „ellenőrei”, II. Jakab király fiának, Stuart Jakab Ferenc Edvárd 1688-as születésével vette kezdetét. Ugyanis azelőtt azt rebesgették, hogy a király második, katolikus felesége, Modenai Mária gyermeke halva született, s helyére az utódra éhes uralkodó család egy másik újszülöttet csempészett. „Hivatalos bejelentésre ezek után is számíthatott a kíváncsi tömeg, habár ezentúl a vajúdó hercegnék vagy királynék mellett legalább 80 tanú állt, jelenlétük azért kellett, hogy megerősítsék: törvényesen született meg a gyermek, s semmiféle külső behatás nem történt, vagyis nem cserélték ki az újszülöttet” – így Amy Licence történész.
A mára kissé bizarrnak tűnő szokás II. Erzsébet királynő 1926. április 21-i születéséig megmaradt. Sir William Joynson-Hicks saját szemével láthatta, hogy nem történt „manipuláció” a gyermek születésénél, s hivatalossá tehette a királyi újszülött érkeztét. Azonban később a királynő apja, VI. György kijelentette, hogy a szokás módfelett archaikus és nélkülöz mindenfajta jogi alapot, így Erzsébet 22 évvel később már megtehette, hogy csak hetekkel a szülése után jelentse be Károly herceg világra jöttét. Azonban a többi hagyomány – a London Gazette és a Buckingham palota kapui – megmaradt.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
