Kutyákat gyilkoltak a beavatási szertartáson átesett bronzkori fiúk

2013. május 21. 21:44

A bronzkori szakember mérnöki erényeket villogtatott, a kutyák pofáját három részre vágta, koponyáját pedig néhány centiméter nagyságúra darabolta. „Nagyon különös” – adott megdöbbenésének hangot David Anthony, a Hartwick College munkatársa.

Az állatok feldarabolásának szokatlan módja vezette arra a felismerésre őt és kollégáját, Dorcas Brownt, hogy az állatok rituális gyilkosság áldozatai lehettek. Egyetért velük Pam Crabtree, a New York Egyetem paleozoológusa is, aki szerint az állatok feldolgozása más módon zajlott a prehisztorikus Európa és a világ többi részén megszokottaktól.

Anthony és Brown az indoeurópai nyelvekhez szorosan kötődő eurázsiai mitológiai hagyományokban, dalokban és szövegekben keresték a választ a szokatlan gyakorlatra. Sok indoeurópai nyelvet beszélő bronzkori nép ugyanis a kutyákat a halállal és a túlvilági léttel azonosítja. Az i.e. 1400-ból származó, indiai népek által írt imák olyan eseteket írnak le, ahol a fiúgyermekek titkos beavatási rítusok révén válnak úgynevezett kalandozó harcosokká.

A fiúk nyolcéves korukban estek át a beavatáson: egy arra a feladatra kijelölt papi személy megfürdette őket, leborotválta a fejüket és állati bőrt adott rájuk. Nyolc évvel később, a téli napforduló idején rituális halálon estek át; ezután a fiú elhagyta családját, feketére festette testét, kutyabőrből készült köpönyeget öltött és csatlakozott harcostársaihoz.

Brown és Anthony szerint hasonló ceremónia zajlott le Krasznoszamarkszkoe-ban, a téli és a nyári napforduló közé eső vadászati szezon kezdetén. Úgy vélik, hogy ennek lehetett a része a kutyák leölése is; s mivel a leölt négylábúak 7-12 évesek voltak, könnyen lehet, hogy a fiúknak saját, az egész addigi életükben őket végigkísérő társaikat kellett rituálisan feláldozniuk. A harcossá válás ezért rendkívül nehéz folyamat lehetett, de a fiúknak bizonyítaniuk kellett, hogy képesek gyilkolni – s ezt a képességüket társukon kellett tesztelni.