Kádárék Bartók újratemetésével akarták megosztani az emigrációt
2013. május 10. 14:01
Az enyhülés
A kérdés azonban nem került le a napirendről, és hamarosan, már 1986-ban fordulat következett be a Bartók-örökösök álláspontjában. Bartók Péter a leköszönő New York-i magyar főkonzulnak, Kocziha Miklósnak 1986. augusztus 30-án írott válaszlevelében nem zárkózott el édesapja hamvainak hazaszállítása elől. Kifejtette, őt is régóta foglalkoztatja a kérdés. 1962-ben hallott először egy ilyen javaslatot. Akkor „több időt kért" a kérdés átgondolására, „mert - mint írta - nem szeretem azt a gondolatot, hogy egy ember sírját kinyissák, a koporsóját elszállítsák." Az ezt követő húsz év viszont (családi okok miatt) nem volt alkalmas arra, „hogy ilyen kérdésről nyugodtan lehessen gondolkodni". Kifejtette: „előttem nem afelett van nehézség, New York vagy Magyarország a megfelelőbb hely Édesapám sírhelyének; az zavart engem, hogy egy áthelyezéssel a nyugalmát zavarnánk meg."
Az események ezt követően felgyorsultak. 1987. március 3-án Bartók Péter látogatást tett az új New York-i főkonzulnál, Dr. Bánlaki Györgynél, akivel két és fél órás megbeszélést folytatott. A főkonzul jelentése szerint elmondta, hogy a hamvak hazaszállításával kapcsolatban neki semmilyen politikai problémája nincs, hanem emberi kételyei vannak. Lelke mélyén azonban érzi, hogy Budapest az egyetlen hely, ahol a hamvak hosszú távra megnyugtató módon méltó körülmények közé kerülnének, ahol kellő kegyelet és megbecsülés venné azokat körül. Megemlítette, ha a hamvakat végül hazaszállítják, azt szeretné, hogy ő és bátyja végigkísérhessék az úton.
Néhány héttel később, egy magyarországi „családi jellegű" utazása során fivérével, ifj. Bartók Bélával együtt a Művelődési Minisztériumba is ellátogatott, ahol kifejtették: apjuk földi maradványainak itthon lenne a helyük. Konkrét kívánságokat is megfogalmaztak, így például azt, hogy az 1988-ban sorra kerülő újratemetésen a hamvakat „ne politikai temetőben", hanem a Farkasrétiben, Bartók Béla anyjának és testvérének sírja közelében helyezzék el.
Az újratemetésre vonatkozó végleges döntést (mivel Pásztory Ditta már 1982-ben elhunyt) a két testvér hozta meg Bartók Péter újabb, 1987. őszi magyarországi látogatása idején. Szeptember 7-én a Művelődési Minisztériumban hivatalosan is bejelentették, hogy a következő évben haza kívánják hozni édesapjuk hamvait. Szándékukat Csehák Judit miniszterelnök-helyettesnél tett látogatásuk során is megerősítették. Részletes elképzeléseiket ifj. Bartók Béla néhány hét múlva ismertette a magyar hatóságokkal. Eszerint az Egyesült Államokban minden ügyet úgy intéznek, hogy az 1988. június 25-én New Yorkból induló Cunnard hajó szállítsa a koporsót a franciaországi Cherbourgba, mivel el akarják kerülni a repülőutat.
A tengeri utazás 6-7 napig fog tartani, és a koporsót a két testvér kíséri. Cherbourgból - biztonsági okok miatt - nem közúti, hanem vasúti szállítást kérnek. A hazaszállítással kapcsolatos költségeket ők kívánják fedezni. Már meg is állapodtak Borsos Miklós szobrászművésszel, aki vállalta, hogy elkészíti a sírnál felállítandó emlékművet. Egyházi temetést rendeznek, a beszédet dr. Ferencz József unitárius püspök tartaná. A temetési szertartást az állami protokollra bízzák, de a végső tervezetet látni kívánják.
Az MSZMP KB Politikai Bizottsága 1987. december 1-jei ülésén tudomásul vette, hogy a család beleegyezett a hamvak hazahozatalába. Határozott arról, hogy a Művelődési Minisztérium - a Külügyminisztérium, a Magyar Tudományos Akadémia, a Fővárosi Tanács, a Zeneművészeti Főiskola és ifj. Bartók Béla bevonásával - gondoskodjék a hamvak hazaszállításáról és intézze az itthoni feladatokat, a Külügyminisztérium és a New York-i főkonzulátus pedig adjon segítséget az exhumáláshoz szükséges engedélyek megszerzéséhez és az utazás megszervezéséhez.
L. Balogh Béni cikke és a források a Magyar Nemzeti Levéltár Archívumában találhatóak
Támogasd a 
szerkesztőségét!
