Ősi csillagászati együttállást találtak egy perui piramisnál

2013. május 8. 09:37

A két geometriai kővonal a piramistól kb. két kilométerre dél-délkeletre található, 500 méter hosszúak, és a kutatók szerint a vonalakat oly módon helyezték el, hogy egyfajta „keretet” adjanak a domb tetején álló piramisnak a völgyben. Csillagászati szoftvereket és háromdimenziós modellezést használva a kutatók megállapították, hogy a figyelemreméltó esemény valószínűleg a téli napforduló idején látszódhatott. „Amikor 3D-és technikával elemeztük a viszonyokat, a vonalak úgy tűntek, mintha egy ponton túl konvergáltak volna a horizonthoz Cerro del Gentilnál, ahol maga a piramis is megtalálható” – adta közre a kutatócsapat felfedezését a nemrégiben megtartott Amerikai Régészeti Társaság éves találkozóján Honoluluban.

„Ha valaki megnézi a naplementét a kővonalak közeléből a téli napéjegyenlőség idején, a lenyugvó Napot közvetlenül a piramis mögött fogja alásüllyedni látni” – írták. „A piramis és a lineáris vonalak egy építészeti együttes részeit képezik, amely kozmológiai jelentőséggel bír” – tették hozzá.

A piramis ma

A kisebb emelkedőre épített piramis valamikor i. e. 600-50 között épülhetett meg, újbóli elfoglalása pedig az i. sz. 200-400 között mehetett végbe, ami az építmény melletti textíliák, kagyló- és kerámiatöredékekből olvasható ki. A kővonalak építésének idejét nem tudták pontosan behatárolni, így egy tág időhatárt adtak: valamikor i. e. 500 és i. sz. 400 között emelhették.

A tudósok a piramis közelében eddig több mint 50 kővonalat fedeztek fel, amelyek közül a leghosszabb közel másfél kilométer hosszú. Ezek a vonalak – ellentétben az állatokat és növényeket ábrázoló Nacza-vonalakkal – egyenesek és kőből készültek. A kőépítményekkel tarkított vidéken több mint 200 kőhalmot is találtak a dél-amerikai ország kutatói, a legnagyobbak 15 méter átmérőjűek voltak. Ehhez hasonló kőkupacok a világ számos pontján fellelhetők, némelyikük temetkezési helyszínként szolgált, azonban a szóban forgó halmoknál nem találtak emberi maradványokat.

A holdbéli táj kővonalai

A kővonalak és a kőhalmok valószínűleg a környező ősi településekhez és magához a piramisokhoz kapcsolhatók. Összesen négy lakóhely található a közelükben, közülük kettőnek nagyobb piramisa is van, egy pedig egy kőhalommal büszkélkedhet. A településeknek több száz, némely esetben az ezret is túllépő lélekszáma lehetett. „A legtöbb kővonal a piramis felé vezet” – mondta Charles Stanish professzor a LiveSciencenek adott interjújában. „Statikai elemzéseket végeztünk és a vizsgálatok és eddigi tapasztalataink szerint kizárhatjuk a kőszerkezetek helyszínen belüli véletlen előfordulásainak esélyét” – mondta, majd megjegyezte, néhány kővonal azonban nem a települések irányába vezet. Stanish szerint az a tény, hogy az ősi perui vonalak a piramis felé mutatnak, nem elhanyagolandó tény, hiszen például az egyik leghíresebb perui geometrikus ábrázolásoknál, a Nacza-vonalaknál nem fedezhettünk fel ilyet.

A kutatócsapat mindezidáig csak egy kis területet vizsgált át a helyszínen, a tervek szerint nyáron visszatérnek, hogy újabb kővonalakat kutassanak fel. A régészek egyik legnagyobb ellensége Peruban az idő, ugyanis az állam gázvezetékeket akar a pampákon keresztülhúzni, ami nagyban veszélyeztetné a több ezer éves emlékeket.