Ne mondjuk mindenre, hogy náci

2013. április 23. 11:49

Kevés olyan kifejezés van a történelmi tárgyú írásokban, amelynek értelmét az elmúlt évtizedekben annyira eltorzították, mint a náciét. Az angol kifejezések, azaz a nazi’s vagy nazis szavak folyamatos felcserélése, helytelen alkalmazása még a legkisebb probléma – állítja Richard Overy brit történész, aki a History Today legfrissebb számának hasábjain arról értekezett, hogy mennyire káros, ha az 1933 és 1945 között fennálló német intézményeken, az akkor élt személyeken, s egyéb, a Harmadik Birodalomhoz köthető fogalmakon erőszakot teszünk, s kizárólagossá tesszük a náci jelzőt.

Ilyen például, amikor "náci hadsereg"-ről, "náci légierő"-ről, "náci atrocitások"-ról vagy "náci gazdaság"-ról beszélünk, ezzel ugyanis azt a látszatot keltjük, mintha mindaz, ami a hitleri Németországban történt volna, megfellebbezhetetlenül és egyértelműen nemzetiszocialista lett volna. Overy szerint ez a történelmi pontosság hiányára vezethető vissza, illetve hamis történelmi képet szül: a "náci" így egy elnagyolt kifejezéssé válik, ami többet árt a jelenségnek, mint amennyit megmagyaráz belőle. A sztálini Szovjetunióról író történészek sem használják lépten nyomon a „komcsi” kifejezést – fogalmazott Overy.

A náci mint kifejezés az 1920-as évekből származik, s a hosszúnak tartott Nemzetiszocialista Német Munkáspárt (Nationalsozialistische Deutsche Arbeiterpartei) rövidítésére kezdték használni – érdekesség, hogy ezt kezdetben a párt ellenfelei használták, a rezsim maga sohasem. A "náci", vagy "nácik" terminusokhoz hamarosan erősen negatív asszociációk társultak: autokrata uralom, állami terror, koncentrációs táborok, a nyugati kulturális értékek elleni támadás. Pszichológusok például egyenesen „náci elméről” beszéltek, amikor azt próbálták megfejteni, hogy az NSDAP tagjai miért annyira brutálisak és agresszívek.

A náci jelző kritikátlan használatára több példát is ismerünk. Ott van mindjárt maga a mindenható párt, amely a német lakosságnak a közkeletű vélekedéssel szemben csak a töredékét tudta felszívni. Még a hírhedt SA (Sturmabteilung) tagjainak sem kellett párttagoknak lenniük, ahogy a rettegett titkosrendőrség, a Gestapo főnöke, a máig tisztázatlan körülmények között elhunyt Heinrich Müller sem lépett be a pártba. Legalább ilyen sokatmondó, hogy a német fegyveres erőkben szolgálóknak sem volt előírás a párttagság, igaz, ez a második világháborúban inkább már kivételnek számított.

A náci jelző pontos (vagy éppen pontatlan) használata jelentős következményekkel jár a Harmadik Birodalom historiográfiája szempontjából, és arra utal, hogy a náci rezsim eladdig soha nem látott mértékben uralta a német intézményeket és társadalmi csoportokat – ezzel magyarázható, hogy a szövetségesek miért erőltették annyira a háború után a teljes nácitlanítási, illetve a német lakosság újranevelését célzó programokat. A Harmadik Birodalom minden szintjén megtalálható társadalmi feszültségeinek, szervezeteinek, kulturális eseményeinek és intézményeinek különbözőségeit a náci frazeológia elmossa, holott a cél az lenne, hogy a jelenséget megértsük és árnyaljuk.

Felvetődik a kérdés, hogy akkor mit kell használni helyette. A német történészek eddig rendszerint az NSDAP vagy a nemzetiszocialista kifejezéséket alkalmazták, amelyek ugyan sokkal nehezebben "felismerhető" jelzők – állítja tanulmányában Overy –, de segítenek a diktatúra és annak jellemzőinek megértésében, ami persze nem azt jelenti, hogy az eltérő fogalomhasználat szalonképessé tesz bizonyos politikai lépéseket, csupán fogódzót nyújt a náci rezsim narratívájának pontos rekonstruálásával kapcsolatban, s feloldja azokat az ellentéteket, amelyeket a náci jelző kizárólagos használata kreált.