Három évig maradhatott titokban a katyni vérengzés
2013. április 12. 18:11
Moszkva visszatámad, Amerika hallgat
A berlini rádióban elhangzott kommünikére válaszul a moszkvai rádió és a Pravda is támadásba lendült, s tolmácsolta a szovjet kormány hivatalos álláspontját, amely a németeket vádolta a gyilkosságokkal, miután a tetemek mellett – egyébként a szovjetek által is előszeretettel használt – német gyártmányú fegyvereket és muníciókat találtak. A szmolenszki területre való benyomulást követően a szovjetek is vizsgálatokat indítottak, és kilenc bizonyítékot tártak a nyilvánosság elé, ami szerintük egyértelműen a német Wehrmachtot teszi felelőssé a szörnyű bűntettekért.
Az Egyesült Államok Nemzeti Archívuma által tavaly szeptemberben nyilvánosságra hozott, az amerikai hadifoglyok kódolt üzeneteit tartalmazó dokumentumokból Franklin Delano Roosevelt elnök kormánya már 1943-ban értesült arról, hogy a szovjet titkosrendőrség mészárolta le a lengyel katonatiszteket Katynban. Történész szakértők szerint a dokumentumokban foglaltak nyilvánosságra kerülése feltehetően enyhíthetett volna azokon a megpróbáltatásokon, amelyet Lengyelországnak a szovjet megszállás után kellett elviselnie, ám az amerikai vezetés a hallgatás mellet döntött.
Roosevelt ugyanis nem kívánta felbőszíteni Sztálint, aki fontos szövetségese volt a Németország és a Japán ellen vívott háborúban. A katyni mészárlás ügyében vizsgálódó amerikai kongresszusi bizottság már 1952-ben megállapította, hogy nem férhet kétség a szovjetek felelősségéhez és "a világtörténelem egyik legbarbárabb nemzetközi bűncselekményének" bélyegezte a mészárlást. A testület azt javasolta a kormánynak, hogy nemzetközi törvényszék előtt szembesítse a Szovjetuniót a szörnyűséggel, ám a Fehér Ház néma maradt
A hajthatatlan szovjet állásponton a desztanilizációba kezdő Nyikita Hruscsov sem változtatott. A szovjet pártfőtitkár utasítására aztán Alekszandr Selepin KGB-elnök megvizsgálta a tömeggyilkosság ügyét, majd a dokumentumok áttanulmányozása után az 1959-ben kiadott feljegyzésben javaslatot tett 21 857 meggyilkolt lengyel katonatiszt személyi adatlapjának és dossziéjának a megsemmisítésére.
Az elhallgatás, illetve a tudatos félrevezetés évtizedei után változást csak a Mihail Gorbacsov fémjelezte peresztrojka hozott. A valódi áttörésre azonban 1990. április 14-ig kellett várni, amikor az orosz hírügynökség, a TASZSZ közleményében a szovjetek hivatalosan bejelentették, hogy a katyni gyilkosságokért a Szovjetuniót terheli a felelősség. A Szovjetunió széthullása után a katonai ügyészség nyomozni kezdett, de 2004-ben lezárta az ügyet. Az orosz állami duma „A katyni tragédiáról és áldozatairól” című nyilatkozatát – heves vita után, a kommunisták ellenszavazatai mellett – csak 2010-ben fogadták el, amely megállapította, hogy a katyni tömeggyilkosságot Sztálin és más szovjet vezetők egyenes utasítására követték el.
Az orosz jogvédők szerint az ügy jogilag kizárólag a történtek politikai bűncselekménnyé nyilvánításával és a megölt lengyelek mindegyikének név szerinti rehabilitálásával zárható le. Szergej Frigyinszkij legfőbb katonai ügyész azonban 2010 nyarán hangsúlyozta: nem lát okot arra, hogy az 1940-es tömegmészárlások során megölteket a politikai megtorlások áldozatainak minősítsék és rehabilitálják.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
