Japánban készülhetett az első halragu a jégkorszakban
2013. április 11. 16:48 MTI
A vadászatból és gyűjtögetésből élő emberek már 12-15 ezer éve cserépedényben készítették el ételeiket - derül ki egy nemzetközi tudóscsoport tanulmányából.
Kutatóknak első ízben sikerült elemezni a zsinórmintás agyagedényeiről elnevezett japán Dzsómon-kor elejéről származó cserépdarabokon talált, égett lerakódást. Kiderült, hogy a lerakódások nagyobb része halakból és más víziállatokból származó zsiradék – olvasható a Nature című brit tudományos folyóiratban megjelent tanulmányban. A régészek sokáig úgy vélték, hogy a fazekasság a mezőgazdasággal és a letelepedéssel jelent meg. Hogyan tudták nomád vadászok-gyűjtögetők felismerni, hogy égetéssel vízálló kerámiává alakíthatják a képlékeny agyagot? Ezt a felfedezést hogyan tudták azután felhasználni kemény, vándorló életmódjuk során? - merült fel a kérdés.
Szénizotópos kormeghatározás segítségével kiderítették, hogy a kerámiát jóval a mezőgazdaság kialakulása előtt, tehát már a nomád-félnomád népek is ismerték. A délkelet-kínai Csianghszi egyik barlangjában talált cserepek 19-20 ezer évesek, azaz mintegy 10 ezer évvel korábbiak, mint a rizstermesztés megjelenése a tartományban. A szakértők ugyanakkor nem tudták, mire használták ezeket a cserépedényeket.
A 11 800-15 000 éves dzsómoni kerámiacserepekből kivont zsiradékok "tipikusan víziállatok zsírjainak származékai (…) és meggyőző bizonyítékul szolgálnak arra, hogy édesvízből és/vagy tengerből származó ételt készítettek az edényekben" – hangsúlyozta Oliver Craig, a nagy-britanniai Yorki Egyetem régésze és csapata.
"A tengerparton és a folyók partján talált bőséges élelem vezethetett el a kerámiaedények előállításához. Talán az évszaknak köszönhető felesleg hasznosítása vagy ceremoniális étkezések is szerepet játszottak ebben, és ez hozzájárulhatott a mobilitás csökkenéséhez is" – írta Oliver Craig. Az még tisztázásra vár, hogy a japán ősember egyszerű konyhai eszközként használta-e ezeket a cserépedényeket, vagy – mint ahogyan a ritka előfordulásukból következtetni lehet – inkább a "nagymama ezüstjének" szerepét játszották, amelyet csak nagy ünnepekkor vettek elő – jegyezték meg a kutatók.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
