Öt érdekesség a pápaválasztó konklávékról
2013. március 13. 09:54
Nem egyszerű a tengerentúli bíborosok élete
A jelenlegi szabályok értelmében a pápai szék megüresedése (sede vacante) után legkésőbb 20 nap múlva össze kell ülnie a bíborosok testületének, bár a februárban lemondott XVI. Benedek felhatalmazta a bíborosi kollégiumot azzal a joggal, hogy az összes választó bíboros jelenlétének megállapítása után hamarabb is kitűzhetik a konklávé kezdetét.
Nem volt ez mindig így. A korábbi, tíz napban megállapított átmeneti időszak ugyanis nem volt elég az Egyesült Államok első bíborosának, John McCloskey New York-i püspöknek, aki 1878-ban lecsúszott a pápaválasztó konklávéról. Nem jártak nagyobb sikerrel a későbbi amerikai bíborosok sem, akiket sokszor a közlekedés – különösen az Atlanti-óceán átszelése okozott gondot – hátráltatott. Így járt William O’Connell, Boston püspöke is, aki majdnem lekésett az 1914-es pápaválasztásról.
O’Connell sokkal körültekintőbb volt 1922-ben, XV. Benedek halálakor: előbb Bostonból New Yorkba repült, egy kizárólag neki fenntartott hajóval Franciaországba ment, onnan pedig Nápolyba, majd egy gyorsvonatra pattant és meg sem áll Rómáig – ahol csalódással kellett tudomásul vennie, hogy már megválasztották az új pápát. O’Connelnek köszönhetően akkor 10 napról 15-re hosszabbították a várakozási időt, amely adott esetben 20 napig kitolható, így ma már minden bíboros – éljen a világ bármelyik pontján – időben odaérhet a konklávé helyszínére.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
