Rejtélyes lövedék fenyegette II. Miklós cárt

2013. március 4. 18:39

1905. január 6-án (a Gergely-naptár szerint 19-én), Vízkereszt napján II. Miklós cár az orosz királyi család tagjaival és az ország diplomáciai testületével a Néva partján, a Téli Palotával szemben állt. A folyó ünnepélyes megáldásának szertartása zajlott; ez egy régi orosz hagyomány, amivel Jézus Krisztus megkeresztelkedésére emlékeznek. A jégbe léket vágtak, amelybe Szentpétervár metropolitája belemártotta keresztjét, így áldva és tisztítva meg a Névát. Az emberek tolongtak az egyházi vezető mögött, hiszen hitük szerint a lékből kivett víz védő- és gyógyító hatású.

A cár néhány országos méltósággal egy, a folyóra néző pavilonból szemlélte az eseményeket, míg a cárnő, a hercegnő és a diplomáciai testület többi tagja a Téli Palota ablakából követte a történteket. Az áldás szertartása katonai díszlövéssel zárult. Az 1905-ös évben azonban váratlan baki rázta meg a szertartásos díszlövés nyugalmát. Az első lovas tüzérosztály 17. ütege, az orosz hadsereg egyik legelitebb hadteste a Vasiljevszki-szigetről tüzelt üres patronokkal, ám – mint utóbb kiderült, legalább – az egyik patron rejtélyes módon éles lőszerre cserélődött. Ez a puska (vagy puskák) pedig történetesen a cári pavilon felé irányult(ak). Az incidensben senki sem sérült meg, csupán egy zászló lyukadt ki, s négy ablak tört be a cári palotában, ahol a diplomáciai testület jeles tagjai és az anyacárnő álltak. Utóbbit bár elérték a törött üvegszilánkok, nem lett baja.

A hivatalos történet szerint gondatlanság okozta a balesetet, mivel a tüzérség korábban nem tisztította meg megfelelően fegyvereit. Ám mindenki tudta, hogy ez nem kielégítő magyarázat: a fegyvereket egyidejűleg töltötték meg, így szinte kizárt dolog, hogy senki nem vette észre, hogy valaki kartáccsal tölti meg az üres patronokat. Továbbá az ünnepélyes tisztelgő lövéssorozat általában nem a cár felé szokott irányulni.

A Néva partján

Másrészről minden tüzérségi szakértő tudja, hogy a kartács nem a leghatékonyabb eszköze egy merényletnek, hiszen ilyen távolságból szinte kizárt, hogy elérje a kívánt célpontot. Ha a tüzérség egyik katonája valóban ki akarta volna oltani a cár vagy bárki más életét, bizonyára más lőszerrel töltötte volna meg az üres patront. Az egyik kisebb lövedék ugyanakkor a cár mellé mindössze egy méterrel csapódott be, ám minden valószínűség szerint akkor sem okozott volna túl nagy sebet, ha eltalálja az uralkodót.

Miklós cár derűlátóan nyugtázta az eseményeket naplójában, azonban az eset hamarosan vizsgálat alá került. Két hónappal később számos tiszt került hadbíróság elé, akiket gondatlanságuk miatt elítéltek, azonban nyoma sem volt bármiféle összeesküvés-elméletnek vagy szándékos emberölési kísérletnek.

A nagyherceg, I. Miklós unokája és II. Miklós unokatestvére közvetlenül a cár mellett állt, amikor az incidens lezajlott. A dörrenés után megkereste a kartácslövedéket, s odaadta Carl Fabergének, a cári család kedvenc aranyművesének, hogy emléket készítsen az utóbb már veszélytelennek ítélt mementóból. A 3,8 centiméter átmérőjű lövedékdarabból Fabergé egy 6 centiméteres arany pecsétgyűrűt készített, amelyet fehér kalcedon drágakővel, s a cári család faragott címerével egészített ki, amit később az uralkodónak ajándékozott.

Az orosz forradalom kitörésekor egy udvaronc vette magához a pecsétgyűrűt, s kiszökött vele az országból, az ékszer azóta is magántulajdonban van. Ám március közepén a dél-hollandiai Maastrichtban árverésre kerül, ahol bárki számára elérhető, potom 760 ezer dollárért (175 millió forint).