A kukorica volt a perui civilizáció felemelkedésének kulcsa
2013. március 1. 18:16
A kutatók éveken keresztül azt gondolták, hogy a korai perui civilizáció felemelkedése mögött a tengeri táplálékok elterjedése állt. Egy új kutatás megcáfolná az elméletet.
A Field Museum kurátora, Jonathan Haas által vezetett kutatócsapat földmintákban, kőeszközökben, illetve megkövesült emberi bélsárban talált mikroszkopikus kukoricapollent vizsgált meg. Peru fővárosától, Limától északra, Pativilca és Fortaleza völgyeiben intenzív gazdálkodás folyt időszámításunk előtt 3000 és 1800 között. A két leginkább feltárt lelőhely Caballete és Huaricanga, ezeken a területeken több művelés alá vont dombot azonosítottak.
A 126 megvizsgált földminta közül 61-ben találtak kukoricapollent; ez azért mondható jelentős felfedezésnek, mert hasonló arányok vannak a világ azon részein is, ahol a kukorica az egyik legfőbb terménynek számít és a bevitt kalória nagy része is ebből származik. A 14 kőeszközön még nagyobb arányban mutattak ki kukorica maradványokat: 11 ősi leleten találtak arra bizonyítékot, hogy az Andokban élt ősi peruiak kukoricát termeltek.
A legközvetlenebb bizonyítékot azonban kétségkívül a fekáliamaradványok szolgáltatták: a 34 emberi mintából 23-ban (68 százalék) mutattak ki kukoricát. A kutatásból az is kiderült, hogy a második legelterjedtebb táplálék az édesburgonya volt, de a peruiak szívesen ettek halat is, főleg szardellát. A kutatók bizonyítottnak látják, hogy a kukoricát széles körben fogyasztották, s nem csak a szertartások idején.
Az éveken át tartó kutatás végső megállapítása, hogy a késő archaikus korban a kukorica számított a legfőbb tápláléknak az északi Norte Chico régióban élő népek esetében. A komplex, centralizált társadalmak felemelkedésének gazdasági alapját tehát a mezőgazdasági tevékenységek jelentették, ahogyan az a világ többi pontján, így Mezopotámiában, Egyiptomban, Kínában és Indiában is történt.