IV. Henrik fejét keresi Franciaország

2013. február 19. 09:32

A III. Richard csontjainak feltárása körüli nagy hírverés kapcsán gyakran elhangzott, hogy milyen szörnyű kínok között halhatott meg az 1485-ös bosworthi csatában brutálisan meggyilkolt angol király, akinek maradványain több „megalázó sérülés” nyomait vélték felfedezni a brit régészek. Kevésbé volt szerencsés az 1610-ben elhunyt IV. Henrik, akinek a nagy francia forradalom vérzivatarosan éveiben felnyitották a sírját, levágták a fejét, majd elrabolták.

A két uralkodó megítélése között fényévnyi távolság van. III. Richard már életében közutálat tárgya volt, amit csak tetézett a Tudor-kori propaganda, miközben IV. Henrik ("jó Henrik király") a nemzeti egységet testesítette meg. A katolikusként megkeresztelt, de reformátusnak nevelt uralkodó véget vetett a Franciaországban több évtizede tomboló vallásháborúnak, s mindent megtett, hogy javítson a legszegényebb társadalmi rétegek élethelyzetén. Egy anekdota szerint azt kívánta népének, hogy vasárnap minden francia fazekában egy tyúk főjön.

Népszerűsége ellenére egy fanatikus katolikus szerzetes, François Ravaillac 1610-ben végzett vele, elődjéhez, III. (Valois) Henrikhez hasonlóan tehát ő is merénylet áldozata lett. IV. Henriket a Párizs melletti Saint Denis-székesegyházban helyezték végső nyugalomra, sírjának megbolygatása és fejének eltűnése után még évtizedeken át megosztotta a történészeket, kutatókat és a forradalom előtti királyi családokat a testrész körüli mizéria.

Úgy tűnik, a vita egyhamar nem fog nyugvópontra jutni, miután a IV. Henrik: A fejnélküli király című könyvben a szerzők, Stéphane Gabet és Philippe Charlier azt állítják, hogy sikerült a rejtély végére járniuk. A szerzőpáros szerint az öt évvel ezelőtt, egy adószedő, bizonyos Jacques Bellanger padlásszobáján megtalált fej Henriké, amit az arcszőrzet, a szépségpötty, a törött orr és késsel ejtett seb a felső ajkon bizonyít. A kritikusok szerint azonban a minap megjelent könyv teljesen tudománytalan, amit azzal magyaráznak, hogy a koponyában bizonyíthatóan nem volt agyvelő, mivel azt a királyi balzsamozók eltávolították.

Egyelőre nem világos, hogy mikor választották el Henrik fejét a testétől. Annyi bizonyos, hogy mikor 1817-ben közszemlére tették a királyi maradványokat, már hiányzott; 1919-ben bukkant fel újra, amikor egy fotográfus, bizonyos Joseph Emile Bourdais három frankot adott érte egy árverésen. Bourdais élete hátralevő részét a fej azonosításával töltötte, majd miután erőfeszítéseit nem koronázta siker, a leletet halála előtt, 1946-ban a Louvre-nak adományozta – volna, ha a patinás párizsi múzeum vissza nem utasítja a királyi kobakot.

A koponyát végül 2008-ban Angersben, egy padlásszobán találták meg, egy dobozban, gondosan becsomagolva. A koponya azonosítását 2010-ben végezte el Phillipe Charlier patológus; Charlier kollégáival együtt összehasonlította a fejet a francia uralkodók bebalzsamozási eljárásáról szóló boncolási jegyzőkönyvben foglaltakkal, amelyet IV. Henrik orvosa írt, digitális rekonstrukciót készítettek az arcról, a számítógépes tomográfia pedig azonosságot mutatott a koponya és a királyt ábrázoló portrék, valamint a halála után készült gipszszobor között.

A könyv kapcsán újra fellángoló vita a francia királyi családok leszármazottjait is megosztja. Louis de Bourbon párizsi herceg úgy látja, a vizsgálat tudományosan megalapozott, így mihamarabb össze kell illeszteni a maradványokat és újra kell temetni az uralkodót. Ellenben egy másik királyi sarj, Henri d'Orléans szerint a vizsgálat nem oszlatja el a kétségeket, de a neves genetikus, Olivier Pascal sem látja bizonyítottnak az azonosítást.