Castro Kuba élén
2013. február 15. 16:42
Fangio egy pillanatra meghökkent, valami tréfát sejtett, de a fickó határozott fellépése és a kezében tartott pisztoly meggyőzte őt, hogy jobb, ha engedelmeskedik. A Forma 1-es sztárpilóta, hátában a pisztolycsővel és kísérője feltűnés nélkül elhagyta a hotelt.
Fidel Castro tényleg mindent elkövetett, hogy ráirányítsa a világ figyelmét Batista velejéig korrupt és diktatórikus rendszerére. Ebbe még az is belefért, hogy Havannából elrabolják az ötvenes évek ünnepelt Forma-1-es versenyzőjét, Juan Manuel Fangiót, aki rövid szobafogság után végül kiszabadult.
Nem tudni mennyire járult hozzá az emberrablás a sikerhez, de pár hónap múlva, 1959. február 16-án Castrót Kuba miniszterelnökévé választották. A poszt elnyerése nem ment zökkenőmentesen, Castrónak csak sok éves fegyveres küzdelem árán sikerült szétzúznia Baptista egyre önkényesebbé váló hatalmát.
A jogász végzettségű Castro jó esélyekkel indult, hogy Havanna legszegényebb lakosainak képviselőjeként bejusson a kubai parlamentbe. Ám Kuba liberalizálódó politikai életébe újra beleszólt a hadsereg, és választások helyett Flugencio Batista tábornok egy katonai puccs keretében átvette a hatalmat. Az alkotmányos kormányzás visszaállítása végett Castro és követői a fegyverekhez nyúltak.
1953. július 26-án Castro fegyvereseivel megtámadta Kuba második legjelentősebb katonai támaszpontját, a Moncada laktanyát. Az akció teljes kudarcba fulladt, az elfogott felkelők nagy részét megkínozták és agyonlőtték. Castrónak szerencséje volt, 15 évnyi börtönre ítélték, ahonnan 2 év múlva amnesztiával szabadult, majd Mexikóba disszidált.
A nyughatatlan szabadságharcos 1956. december 2-án 81 felfegyverzett harcostársával partra szállt Kubában. Ez a fegyveres akció sem sikerült, a csapatból csak Castro és testvére Raul, Che Guevara és kilenc másik ellenállónak sikerült elkerülnie a fogságot vagy a halált. A forradalmárok maroknyi csoportja a Sierra Maestra hegység erdeibe menekült, és gerillaháborúba kezdett.
A rebellis harcosok hamar népszerűvé váltak, számos követőjük akadt. A szegény földműveseknek Castro földet ígért, miközben egyre nőtt azon mérsékelt ellenzékiek száma is, akik szabad választásokat követeltek Kubában. Az egyre népszerűtlenebb Batista tábornok miután elveszítette legfőbb szövetségesét és fegyverszállítóját, az USA-t, 300 ezer dollárral a zsebében elhagyta az országot. A sikeres gerillaháborút folytató felkelőket ezután már semmi sem állíthatta meg. Castro álma beteljesült.