Sokkal korábbi a világ egyik legrégebbinek tartott műalkotása

2013. február 11. 08:35

1939. augusztus végén Otto Völzing éppen a Sváb-Alpokban, a Hohlenstein-hegység egyik barlangjában végzett ásatásokat, amikor egy több száz darabból álló elefántcsontszobrot talált. A geológus sebtében összeszedegette a szétszórva heverő szobortöredékeket, az alapos vizsgálatra ugyanis már nem maradt ideje. Az SS által finanszírozott tudományos projekt a második világháború kitörése miatt félbe maradt, a leletekkel megrakott ládika előbb a Tübingeni Egyetemre, majd Ulmba került. 30 évig porosodott a Duna-parti város múzeumának raktárában, anélkül, hogy bárki megnézte volna, mit is rejt.

Először csak a hetvenes években tettek kísérletet a szobortöredékek összeillesztésére. Az antropomorf, (akkor még) fejnélküli rejtélyes szoborral kapcsolatos vizsgálatok csak jó másfél évtizeddel később, 1988-ban kaptak lendületet, amikor méhviasszal és krétával sikerült a 220 darabot összeragasztani; mint akkor kiderült, a szobor eredetileg alig harminc centiméter magas volt, és karján hét párhuzamos vonal futott. Ekkor testének még 30 százaléka hiányzott, a háta és jobb karjának nagy része.

A korai becslések 32 ezer évesre tették a tárgyat, így - azóta megkerült fejének nyomán - az Oroszlánembernek keresztelt szobor lett a világ egyik legkorábbi figurális művészeti ábrázolása. A szobrot elefántcsontagyarból, kovakőkéssel faragták ki, majd bőrrel és emberi nyállal csiszolták fényesre. Az újabb kutatások azóta azt is kiderítették, hogy a szobor elkészítése összesen 400 munkaórát vett igénybe, a nemes feladatra pedig külön kijelöltek valakit, ami azt sugallja, hogy a cro-magnoni közösség megbecsülte a napi vadászatokból és gyűjtögetésekből ily módon kivont művészeket.

Egyelőre nem tisztázott, hogy milyen vallási szerepet töltött be a szobor - már ha egyáltalán volt neki. Elképzelhető, hogy a tárgy egy félig ember, félig oroszlán misztikus teremtményt ábrázol, esetleg egy sámánt, aki egy barlangi oroszlán bőrét ölti magára. Kérdés azonban, hogy ha valóban 400 órába telt kifaragni, és vallási funkciói voltak, miért rejtették el több mint 25 méterre a barlang mélyén?

Nem ismeretes a szobor neme sem, pedig a nyolcvanas években komoly vitákat folytattak a kérdésről. Elisabeth Schmid paleontológus akkor azzal a merőben új elmélettel állt elő, hogy az Oroszlánember valójában Oroszlánnő, a has alatti ernyedt pénisz pedig női szemérem, ráadásul a keresztirányú hasi gyűrődés (ami a jégkorszaki nőábrázolások egyik fő jellemzője) is ezt a teóriát erősíti.

2009-ben a Claus-Joachim Kind vezette kutatócsapat visszatért a barlangba, hogy újra felmérjék a lelőhelyet. Ekkor összesen 1100 szobortöredékek találtak, néhányuk csak pár milliméteres volt, de akadtak köztük ujjnyi vastagságú darabok is. A szobor mellett előkerült egy díszes rénszarvasfog, egy sarki róka foga, elefántcsont-gyöngyök, továbbá egy tűzrakás maradványai.

A radiokarbonos vizsgálatok meglepő eredményeket hoztak: kiderült, hogy a szobor sokkal idősebb, mint eddig gondolták. Az elemzések 42 ezer évesre becsülik a szobor korát, s egy olyan időszakba helyezik, ahonnan csak nagyon kevés figurális ábrázolás ismert. A Stuttgart melletti Esslingen városában a szakemberek később megszabadították a korábban használt ragasztóanyagoktól a műalkotást, majd egy háromdimenziós modellezés során újból összerakták, így az is kiderült, hogy a szobor eredetileg sokkal magasabb volt, mint hitték.