Férfiszívért is küzdöttek az újkori párbajozók
2013. február 8. 20:32
Az újkori, de középkori hagyományokból táplálkozó felfogás szerint a becsület nem lehet alku tárgya: vagy sértetlenül birtokolja valaki, vagy örökre elveszti. A párbaj tétje óriási volt: azt kellett demonstrálni, hogy az illető a becsületén ejtett folt miatt akár életének kockáztatásával is hajlandó fegyvert fogni. A párbaj (duellum) két (esetleg több) személy kölcsönös megegyezésén alapuló küzdelem volt, amelyet a 17-18. század folyamán hosszú, egyenes, kétélű karddal vagy vívótőrrel folytattak, de már az 1700-as évek végén megjelentek a pisztolyok, amelyek a 19. században a párbajok szinte kizárólagos kellékei lettek. A párbajokat a 17. századtól kezdve a legtöbb európai országban büntették; Magyarországon sem volt másképp, 1752-ben Mária Terézia császári nyílt parancsban rendelte el, hogy fegyvert bosszúból senki ellen nem lehet fogni.
Puskin
Már-már notóriusan védte becsületét a modern orosz irodalom megteremtőjének tartott Alekszandr Szergejevics Puskin, aki rövid élete (Puskin 37 éves korában távozott az élők sorából) során összesen 29 párbajt vívott vélt vagy valós ellenfeleivel. 1837-ben a magát egyre nagyobb adósságokba verő költő szépséges, de kétes hírű felesége, Natalja Goncsarova becsületét védve keveredett párbajba egy Franciaországból menekült holland diplomata léhűtő fiával, bizonyos Georges-Charles de Heeckeren d'Anthès-val, aki rágalmakat terjesztett az asszonyról, illetve kettejük kibontakozó románcáról. A kor „erkölcseinek” megfelelve Puskin pisztolypárbajra hívta a kalandort, aki 1837. február 8-án halálosan megsebesítette a költőt; Puskin két nappal később belehalt sérüléseibe.
Támogasd a 
szerkesztőségét!
