Fegyencek voltak Ausztrália első telepesei

2013. január 26. 13:05 MTI

A "terra australis incognitát", az ismeretlen déli földet (amelyről az ókori tudósok azt hitték, az északi kontinensek ellensúlya) egyes följegyzések szerint már a kínaiak is ismerték a 6. században. A földrészt a 17. századtól szinte minden európai gyarmatosító nemzet hajósai érintették, de túl messzinek találták, végül a brit Admiralitás megbízásából Cook derítette fel és írta le, egyben angol birtokká nyilvánította. A távoli földrész London számára csak akkor vált érdekessé, amikor az amerikai függetlenségi háborúban elvesztette ottani gyarmatainak nagy részét.

A brit kormányt elsősorban praktikus szempontok vezették: az egyre népesebb és gazdagabb szigetországban ugrásszerűen nőtt a bűnözés is, s bár több száz bűncselekményért járt halálbüntetés, a bíróságok inkább rács mögé küldték a tetteseket. A túlzsúfolt börtönök sem jelentettek végállomást az elítélteknek, akiket a kolóniákra deportáltak, így nemcsak megszabadították tőlük a társadalmat, de hasznot is hajtottak a távoli területek "civilizálásával".

Az első fegyenceket szállító, tizenegy hajóból álló flotta 1787 májusában futott ki Ausztrália felé Arthur Phillip kapitány vezetésével, akit egyben Új-Dél-Wales gyarmat kormányzójának is kineveztek. A két hadihajó és a 759 elítéltet szállító hajók Rio de Janeiro és a Jóreménység-fok érintése után 1788. január 18-án vetettek horgonyt a Cook által felfedezett Botany-öbölben, a több mint 20 ezer kilométeres utat nyolc hónap alatt tették meg. Az embertelen körülmények dacára - az elítéltek többségét már az indulás előtt, márciusban a hajók fedélzetéhez láncolták - út közben csak negyvenen vesztették életüket, míg a második flotta esetében az emberek negyede halt meg. A fegyencek közé, mivel a cél a gyarmat benépesítése volt, asszonyok és gyermekek is bekerültek és a telep őrzésére rendelt katonák is vitték családjukat, a hajókon vetőmagot és háziállatokat is szállítottak.

Phillip kapitány gyorsan belátta, hogy a terméketlen és a tenger felé nyitott Botany-öböl nem alkalmas a település létrehozására, ezért alkalmasabb helyet keresve tovább hajózott. Végül 1788. január 26-án kilenc mérfölddel északabbra, Port Jacksonban szállt partra, a brit lobogó felvonása után háromszor eldördültek a hajóágyúk és mindenki kapott egy pohár italt. Az első ausztráliai kolónia élete csöppet sem bizonyult könnyűnek, hiszen az utazást túlélők betegek és éhesek voltak, a fegyencek többsége a földműveléshez sem értett.

"Az éhezés éveiben", ahogy az első időszakot nevezték, az élelmet mindenki, még a kormányzó is fejadagban kapta, s még a legkisebb vétséget, így a részegeskedést és a káromkodást is drákói szigorral torolták meg. A mesterségekhez értő fegyencek szakmájukban dolgoztak, ők építették a házakat, a többiek napkeltétől napnyugtáig a földeken robotoltak. Akadtak, akik szökni próbáltak, de a vadonban, bennszülöttek között csak még keservesebb sorsra jutottak, így a büntetést is vállalva visszatértek. A büntetések közé tartozott a korbácsolás és a vasra veretés, a jó magaviseletű fegyencek viszont élhettek a barakkokon kívül, fizetést és földet is kaphattak. Egy idő után szabadságukat is visszanyerhették, különleges esetekben a visszatérést is engedélyezték számukra Angliába.

1788 és 1868 között 165 ezer elítéltet deportáltak Ausztráliába, de már a 19. század elejétől megérkeztek az első önkéntes telepesek is, többségük akkor az angolokkal amúgy is hadilábon álló ír volt. Az egyre gazdagabb és népesebb Ausztrália 1901-ben lett független államként a Brit Nemzetközösség tagja. Az ország "születésnapját", január 26-át első alkalommal 1808-ban ünnepelték meg.