Elterjedt volt a váltságdíj a százéves háború alatt

2013. január 25. 16:19

A Franciaország és Anglia között zajló, összesen 116 évig tartó százéves háború (1337-1453) kirobbanásában a trónviszály mellett a textilipara révén gazdag Flandria feletti uralom kérdése is szerepet játszott. Az angolok jóformán az összes olyan gyarmatukat elveszítették Franciaországban, amelyeket még Hódító Vilmos (1027-1087) szerzett, Anglia a megszülető békében (1453) egyedül Calais-t tudta megtartani.

A százéves háború idején az angol és francia foglyok köré valóságos piac épült ki: Remy Ambuhl, a Southamptoni Egyetem kutatója szerint a hadifoglyokat pénzzel lehetett megváltani, a rendszer jól szervezett, és sokkal kiterjedtebb volt, mint azt a történészek korábban gondolták.

Ezt a nagy bevételekkel kecsegtető, szerződésekre épülő rendszert testesíti meg az a katona – olvasható az egyik középkori iratban –, akit a háború során összesen 17 alkalommal ejtettek foglyul. Ambuhl szerint azonban a foglyok „adásvétele” nem korlátozódott a lovagokra és a nemesekre, az általa feltárt középkori források szerint váltságdíjat szinte bárkiért adtak – olvasható a történésznek a Prisoners of War in the Hundred Years War című tanulmányában.

A rendszer mozgatórugója a pénz volt – szögezi le a történész, hozzátéve, hogy egy magasrangú katona elfogása valódi főnyeremény volt. Az 1415-ös agincourti csata után az egyik angol íjász, William Callowe például nem kevesebb mint száz fontot kapott az egyik „értékes” foglya után. (egy íjász akkoriban hat pennyt tudott megkeresni egy nap.)

A 'hadifogoly' kifejezés először az 1420-as években bukkan fel latin és francia nyelven; ezekben a szövegekben elismerik a fogoly védett státusát, ugyanakkor megemlítik a fogvatartók kötelezettségeit is. A váltságdíjakra épülő rendszert szerződések szabályozták, s bármennyire is a bevételek növelésére épült, akadtak azért kivételek: egy fogoly például nem kevesebb mint negyedszázadot várt arra, hogy megszabadítsák láncaitól.