80 éve halt meg Louis Comfort Tiffany

2013. január 17. 12:34 MTI

1848. február 18-án született New Yorkban, a város leghíresebb ékszerészének fiaként. Apja azt szerette volna, ha az ő mesterségét folytatja, de Tiffanyt jobban vonzotta a festészet. Érdeklődése hamarosan az üvegművészet felé fordult, előbb csak gyűjtőként, később már alkotóművészként is ez foglalkoztatta. Az üvegkészítés mesterségét brooklyni műhelyekben sajátította el.

1879-ben barátaival közösen létrehozta az Egyesült Amerikai Művészek társaságot, amelynek tagjai egzotikus hatású enteriőröket terveztek, a díszítésben a kelta, a mór és a középkori művészet motívumait használták fel, belső tereikkel új élet- és lakásstílust hirdettek. Híres ügyfeleik között volt Mark Twain író, aki hartfordi háza berendezését bízta rájuk, és Chester Alan Arthur, a 21. amerikai elnök is, aki 1882-ben a Fehér Ház teljes belsőépítészeti átalakítására kérte fel őket.

Tiffany figyelmét egyre inkább az üvegművészet kötötte le, 1885-ben megalapította az elsősorban templomüvegek gyártására szakosodott díszüveggyárát. 1893-ban megépíttette a Stourbridge Üveggyárat, a későbbi Tiffany Üvegműveket. Üvegtechnológiai fejlesztései során különböző színű és szerkezetű opálüvegeket sikerült előállítania, így teremtette meg festett üvegeinek egyedi stílusát. Az új technológia jelentősége a forrasztásban jelentkezett, ugyanis a korábbi, ólomsínes technikával szemben rézfóliás technikával készített Tiffany-üveg alkalmas volt kisebb felületek létrehozására is, ráadásul így az ólomüveggel íveltebb felületeket is lehetett díszíteni. A felület gyöngyházfényű színeit az opálos, irizáló és a hagyományos, változatos színű üvegek együttes alkalmazásával alakította ki.

Az 1893-as chicagói világkiállításon bemutatott üvege a szecesszió kedvelt üvegfajtájává vált, egyben megszűnt az ólomüveg használatának korábbi egyházi kizárólagossága. Tiffany 1894. november 13-án szabadalmaztatta az általa kifejlesztett Favrile (kézzel gyártott) üveget, amelynek készítésekor a folyékony üveget színezékekkel keverték össze. A világkiállításokon bemutatott munkáit számos aranyéremmel jutalmazták, az 1900-as párizsi világkiállításon Négy évszak című üvegablakával nyerte el a fődíjat.

A festett üvegképek mellett az otthonok díszítésére szolgáló tárgyakat is tervezett: vázákat, gyertyatartókat, poharakat, bonbonniére-t és likőrös üvegeket. Így születtek meg máig leghíresebb művei, az ólomba foglalt üvegből készült Tiffany-lámpák, amelyeket 1895-ben hozott kereskedelmi forgalomba. A remekmívű lámpáknak beszédes fantázianeveket (Szitakötő, Páva, Vízi liliom és Lótusz) adott.

Apja 1902-es halála után az örökségül ráhagyott ékszerház első művészeti igazgatója lett, saját ékszerkollekcióval is bemutatkozott. Régi cége, amelyet Tiffany Stúdióra keresztelt át, 1911-ben készítette el a mexikói főváros művészeti palotájának vulkánokat idéző, közel 1 millió színes üveglapocskából álló színpadfüggönyét.

Tiffany hét évvel később vonult nyugdíjba, távozása után cégét többször átszervezték és átnevezték, mielőtt 1932-ben csődbe ment. Az alapító nem sokkal élte túl vállalkozását, 1933. január 17-én halt meg. A Favrile-üvegek és a szecessziós mesterművek gyártása ekkor már véget ért, a modern divatirányzatok háttérbe szorították Tiffany alkotásait, amelyek alkotójuk elképzelése szerint az előkelő családoktól az egyszerű emberek otthonaiba kerültek. Tiffany műveit az 1950-es évek végétől fedezték fel újra, egy 1997-es árverésen már 2,8 millió dollárért talált gazdára egy Lótusz-lámpa. Remekművei Budapesten is megtekinthetők: az Iparművészeti Múzeumnak nemzetközileg is ritkaságszámba menő, csaknem 60 darabos Tiffany-gyűjteménye van.

A fiatal művészek támogatására 1918-ban 1 millió dollár tőkével létrehozott Tiffany-alapítvány jelenleg is működik, a fogalommá vált nevet az 1837-ben édesapja által alapított és ma is virágzó, exkluzív ékszereket forgalmazó Tiffany-ékszerház őrzi.